121 éve született Schmidl Ferenc, a 38-as székesfehérvári városrendezés atyja

Schmidl Ferenc 1902. július 6-án született Székesfehérváron Schmidl István kéményseprőmester és ipartestületi elnök és Krepp Anna gyermekeként.

Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend Székesfehérvári Főgimnáziumában végezte, majd építészként tanult tovább a budapesti József Nádor Műegyetemen, ahol 1927-ben szerzett építészmérnöki diplomát. Már 1926-ban visszatért szülővárosába, hogy a mérnöki hivatalban kezdjen dolgozni, majd egyetemi végzettségének megszerzése után ugyanitt mint városi mérnök folytatta tevékenységét, végül 1932-től 14 éven át műszaki tanácsosként a városi Mérnöki Hivatal vezetői posztját töltötte be. 

Nevéhez fűződik Székesfehérvár Csitáry-érában zajló, szerkezetileg és építészetileg is korszerű, vonzó várossá fejlesztése az 1930-as, valamint az 1940-es években.

Ő irányította az 1938-as Szent István Emlékévre készülő vezetés városrendezési és városfejlesztési munkálatait, melynek eredményeképpen a település egy teljesen új, modern városképet kapott.

Schmidl térrendező tevékenységének köszönhetően alakult ki többek között a Hősök tere, a Prohászka liget, vagy az Országzászló tér. Városesztétikai koncepciója a Székesfehérvár nevezetességei közé tartozó köztéri alkotások (pl. Szent István lovasszobra, 10-es huszárok emlékműve) elhelyezése tekintetében a várost országos mintapéldává emelte. Nevéhez fűződik a háborúban kiégett Vörösmarty Színház újjáépítése, a Szent István-székesegyház altemplomának kiépítése, a Szent István Király Múzeum épületének bővítése. Tervei szerint épült a várkörúti villasor számos háza (pl. Pattantyús-ház, Barth-ház, Schmidl-ház), a Vitézi Székház, melyért 1940-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, vagy a fő művének tekintett, a Megyei Könyvtárnak és Csók István Képtárnak otthont adó épület. A Batthyány utcai, úgynevezett ONCSA-házak, egyéb családi házak és nyaralók is az ő keze nyomát őrzik a városban. 1946-ban lemondott városi mérnöki posztjáról, s a Műegyetemen vállalt tanári állást. 4 éves ingázás után családjával Budapestre költözött, 1956 után különböző tervezőirodáknál vállalt munkát.

1977-ben – egyetlen Fejér megyeiként – „Több évtizedes magas színvonalú építészeti, városfejlesztési és oktató tevékenységéért, sokoldalú életművének elismeréseképpen” megkapta a legszínvonalasabb építészeti elismerés, az Ybl Miklós-díj I. fokozatát. A nem sokkal később (1977. 07. 22.) Budapesten elhunyt építészt a székesfehérvári Hosszú temetőben helyezték örök nyugalomra.

Székesfehérvár 2014-ben róla elnevezett építészeti díjat alapított, amellyel az Építészet Világnapján minden évben azon építészek munkáját ismerik el, akik 1990 után létrejött alkotásukkal hozzájárultak a település városképének fejlődéséhez, építészeti kultúrájának előmozdításához, az épített környezet minőségének javításához.