Megszentelt életek - pap és diakónusszentelés Székesfehérváron

A szentmise elején Hajdu Ferenc provikárius, kanonok, szentszéki bíró mutatta be a szentelendőket, akiket szemináriumi elöljáróik meggyőződése alapján az áldozó – és szerpapi rend fokozatának felvételére méltónak talált.

„Mivel a világban minden negyedik percben megölnek egy keresztényt, - nem azért, mert bűnözők, pusztán azért, mert keresztények - vértanúk kortársai vagyunk. Ez a tény már önmagában is, lelkesít és bátorít minket. Egy pap, - aki szolgálatot ugyan nem végezhetett, mert a diktatúra vasöklével rátelepedett minden emberségre - fiatal koromban nagy hatással volt rám. Az említett atya doktorátussal, több nyelv ismeretének birtokában végezte szolgálatát, majd hirtelen börtönbe később internálótáborba került. Amikor ennek vége lett, akkor találhatott magának – mintegy irgalomból – egy fűtői állást. De élete példája ragyogó volt mindazok számára, akik látták. Mindvégig üldöztetésben telt az élete, és amikor már az egészsége is megroppant, súlyos fájdalmai voltak, azt mondta: egész papi életemben, mindvégig boldog voltam. Ezért mi sem roppanhatunk össze, keseredhetünk el vagy éghetünk ki. Az imádság meghallgatásra talál. A pap tanítói hivatása, hogy hirdesse Isten igéjét, amelyet személyes életében is elfogad és elmélkedve követi azt.” – fogalmazott beszédében Spányi Antal megyés püspök.

A beszéd után a szentelendők ígérete következett feladatuk hűséges vállalásáról. Fogadalmat tettek püspökük előtt, hogy egész életükön át szolgálni fogják az Egyházat, hivatásukat Isten és az emberek javára végzik. A püspök, kezét a szentelendő fejére téve csendben imádkozott, majd elmondta a szentelés imádságát. A felszentelt új papra ráadták a stólát és a miseruhát majd a főpásztor megkente kezét szentelt olajjal. Ezt követően átadta a szolgálat eszközeit: a papnak az ostyát paténán és a kelyhet a borral, a diakónusnak pedig az evangéliumos könyvet.

A főpásztor a szentmise végén megköszönte mindazoknak, akik a felszenteltek útját a papi hivatás felé segítették: a családtagoknak, a szemináriumi elöljáróknak, tanároknak, egyházközségüknek valamint a Prohászka Imaszövetség tagjainak, hogy új papi hivatás születhetett az egyházmegyében. A jubiláns papoknak a püspök átadta a Szentatya áldását és azt kívánta nekik, hogy életkörülményeiknek megfelelően, imáikban vagy tevékeny szolgálatukkal építsék tovább köztünk Isten országát.

Az ünnepi szentmise után az újmisés atya először a szentelő püspököt, paptestvéreit majd minden jelenlévőt megáldott. A papszentelési szentmise a jubiláló papok áldása után a megyés főpásztor záróáldásával ért véget.