Ma 32 éve, hogy megyei jogú várossá nyilvánították Székesfehérvárt

A város életében különös jelentőséggel bír az, hogy 1989 áprilisában megyei várossá, majd 1990. december 1-jén megyei jogú várossá nyilvánították. A Városi Levéltár és Kutatóintézet tanulmányában olvasható, hogy a korábbi szabad királyi város a kiegyezést követően törvényhatósági jogú város volt, 1945 után ez nem változott, azonban 1950-től a járási tanács alá rendelték Fehérvárt, majd 1954-ben járási jogú várossá vált.
2022.12.01. 07:30 |
Ma 32 éve, hogy megyei jogú várossá nyilvánították Székesfehérvárt

Székesfehérvár megyei jogú várossá válása

Székesfehérvár jogállása az első tanácstörvény következtében alapvetően megváltozott. A korábbi szabad királyi város a kiegyezést követően törvényhatósági jogú város volt. 1945 után e státusza nem változott. Az átfogó törvényi rendelkezés 1950-ben jelent meg.

1950-ben a megyei, járási, városi, községi tanácsokat – szovjet mintára – az egységes és központosított államhatalom helyi szerveiként határozták meg. A tisztségviselők választását zárt listás rendszerben vezényelték le, első alkalommal 1950. október 22-én. A tanácselnökök csupán korlátozott, formális szabályrendelet-alkotási jogkörrel rendelkeztek. A tanácsok központi irányítását 1950-től a belügyminiszter, majd 1953–1954-ben a Minisztertanács látta el, ellenjegyzésük nélkül a tanács rendelkezései nem léphettek érvénybe. Székesfehérvár városát e törvény értelmében a járási tanács fennhatósága alá rendelték. Hasonló sorsra jutott a korábbi megyeszékhely, a nagymúltú Esztergom is.

Az 1954-ben a II. tanácstörvény már egyéni választókerületi rendszert vezetett be és létrehozta a tanácsok saját fejlesztési, illetve tartalékalapját. A módosítások után új területi igazgatási egységek: a megyékkel azonos jogállású, vagyis megyei jogú, és a járásokkal egyenrangú járási jogú városok jelentek meg. A kis területű, egymással szomszédos, 500 lakosnál kevesebb lélekszámú községek – ha más községgel vagy várossal nem voltak egyesíthetők – közös tanácsú községeket alkothattak. A megyei jogú várossá nyilvánításról, a közös községi tanácsok alakításáról, megszüntetéséről a Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozott. Ennek értelmében – 1954. november 28-i hatállyal – négy várost emeltek megyei jogú városi rangra: Debrecent, Miskolcot, Pécset és Szegedet. Székesfehérvár esetében a jogszabály azt eredményezte, hogy járási jogú várossá vált.

Az 1971-ben hatályba lépett III. tanácstörvény a korábbi államhatalmi és tömegszervezeti funkciók, feladatok helyett a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellegét, teendőit hangsúlyozta. Oldotta a központi irányítás szigorát: utasítások helyett már törvények és más szintű jogszabályok határozták meg a tanácsok funkcióit; a helyi képviseletek önkormányzatként való működésének elengedhetetlen feltétele, gazdasági önállóságuk biztosítása azonban elmaradt. Ugyancsak 1971-től a járási tanácsok megszűntek, járási hivatalokká keresztelték át őket, és a megyei tanácsok alá rendeltettek, mint annak önálló hatáskörű, államigazgatási feladatokat ellátó, egyszemélyes vezetés alatt álló szervei.

Képek: MTI fotó
A megyei jogú városi jogállás 1971. április 25-ei hatállyal, az új, III. tanácstörvény alapján szűnt meg. Ezután megyei város elnevezéssel illették a már említett négy legnagyobb magyar várost, melyekhez csatlakozott ekkor már Győr is. Ezen városok népessége meghaladta a százezer főt, valamint társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális hatásuk átívelt a megyehatárok fölött. Ezt követően hosszabb ideig nem történt változás a városi hierarchiában. A rendszerváltás „előzményeként” 1989. április 1-jei hatállyal azonban újabb három város megyei várossá nyilvánítására került sor. Az addigra a százezres népességet elérő Kecskemét, Nyíregyháza és Székesfehérvár kisebb részben töltött ugyan be több megyére kiterjedő, regionális funkciókat, de az épp zajló politikai változások engedékenyebbé tették a döntéshozókat a helyi ambíciókat megfogalmazó tanácsi vezetők igényeit szem előtt tartva. A városoknak így lehetősége nyílott arra, hogy hagyományaikat és helyi energiáikat fejlődésük érdekében hasznosíthassák.

Várostörténet

  1. 581 éve ezen a napon, február 23-án született Mátyás király

    Mátyás horoszkópja több kódexben is fennmaradt, s ezek mindegyike február 23-at írja a király születése napjának. Arra azonban már Gouth Kálmán rámutatott 1943-ban, hogy miután az asztrológiai napkezdetet a kor sajátosságait figyelembe véve déli időpontra kell helyezni, ezen ábrázolásokat úgy kell értelmezni, hogy a király valójában másnap, 24-én, azaz Mátyás napján hajnali 3 körül látta meg a napvilágot.

    2024.02.23.
  2. II. (Vak) Béla emlékezete

    1141. február 13-án egy szomorú sorsú, mégis sikeres magyar király tért meg őseihez. II. (Vak) Béla (1131–1141) élete nagy részében gyámolításra szorult, uralkodóként azonban erős országot teremtett, királysága területét gyarapította, termékeny apaként pedig a dinasztia további életét biztosította az Álmos-ág trónfoglalásával. A cikk az évforduló kapcsán a Várostörténeti Kutatóközpont közösségi oldalán olvasható.

    2024.02.13.
  3. Szent ügye volt Székesfehérvár

    Ma lenne 75 éves a 2017-ben elhunyt régészprofesszor Siklósi Gyula, akinek kutatási eredményeiből, szellemiségéből a jelenben is erőt meríthetnek azok, akiknek hozzá hasonlóan "szent ügye" Székesfehérvár. 1978-tól, egészen haláláig, majd négy évtizeden keresztül kutatta Székesfehérvárt. 

    2024.01.21.
  4. A Szent Sebestyén templomról

    A felsővárosiak kápolnáját, már 1775-ben templomnak minősítették. A két torony építése 1836-ban történt, Fridl Károly rajzmester tervei alapján és az építkezés idejére még a téglaégetőt is a templom rendelkezésére bocsátotta a város. A felsővárosi templomnak 1917 előtt hat harangja volt, ma a 951 kg-os harang szól a Felsővárosban.

    2024.01.20.