Ünnepélyesen zárta az idei szezont vasárnap a Katonai Emlékpark Pákozd

A generációk együtt „játszottak” ejtőernyőst.

Görög István a Katonai Emlékpark Pákozd ügyvezetője, a Honvédség és Társadalmi Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete alelnöke megmutatta a Park legújabb részét, a helyet, ahol tűzéreknek állítottak emléket. Mint mondta ezzel teljes lett a Park, gyakorlatilag a magyar honvédség 173 éve, annak történelme látható e helyen.

Az ejtőernyő-felderítők napjáról Kiss Dávid beszélt.

- Hogy kezdődött mindaz, amit ma megmutattak?

- Immár 100 éves hagyománya van a katonai ejtőernyőzésnek, és úgy vélem, az első ejtőernyős katonának, aki kivetette magát a gépből éppen olyan személyes bátorságra, példamutatásra és képzettségre volt szüksége, mint annak, aki tegnap tette meg ugyanezt. A baráti körünknek ezt a száz évét és eme tevékenységét igyekeztünk bemutatni ezen a napon. Foglalkoztunk az a magyar katonai ejtőernyős felderítésnek a rendszerével 1938 és 1998 között, ami összefonódik a magyar felderítés világával is. Ne feledjük, az 1950-es évek végétől az ejtőernyő, mint a magyar mélységi felderítés eszköze jelenik meg a katonák világában, eszköztárában. Olyan katonákat helyeznek ki a területre ezzel az eszközzel, akiknek az elsődleges feladtuk az információszerzés. Van is becenevük, ők a csend harcosai.

- Mik voltak a nap programjai?

- Megvalósítottuk az összes mai napra tervezett programunkat. Nagy örömünkre a látogatók között nagyon sok veteránnal találkozhattunk, akiknek a bemutatottak nem jelentettek nagy újdonságot. Nagyon fontos volt, hogy a múltjukat újra átéljék, még ha csak egy napig is, és megmutassák azt a gyerekeiknek, esetleg az unokáiknak. Több előadás elhangzott, ezek közül kiemelem Somkutas alezredes úrét, aki nagyon felkészült a felderítés történetéből, és mondanivalóját személyes történeteivel „fűszerezte”. Hagyomány őrzőink fegyver és felszerelésbemutatóval színesítették a napot, az itt lévő ejtőernyőket a veteránok felpróbálták, sőt, ráadták a gyerekeikre is. Nagy élmény volt látni, ahogy a generációk együtt „játszottak” ejtőernyőst. Folyamatosan mentek azok a propaganda filmek, amelyek rólunk, ejtőernyős felderítőkről szóltak. Az előadások és a filmek is sok nézőt vonzottak, így sikeres napról beszélhetünk.