2. Várostörténet

A lovagkirály szentté avatásáról szóló írással emlékezik a Várostörténeti Kutatóközpont

László nap alkalmából I. László király szentté avatásáról emlékezik meg a lovagkirályról, az Árpád-házi uralkodók temetkezési szokásairól és Székesfehérvár szakrális szerepéről a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont. Az intézmény közösségi oldalán megjelent írást Szabados György és Teiszler Éva történészek készítették.
2021.06.28. 14:48 |
A lovagkirály szentté avatásáról szóló írással emlékezik a Várostörténeti Kutatóközpont

„Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből. […] alkotóereje szorgalmából azon években, midőn uralkodott, az állam, sőt az egész Pannónia annyira rendezetten s meggyarapodva virágzott, hogy boldog István király ideje óta törvények, szabadság és bőség tekintetében soha még ily csodálatosan nem csillogott.” – így jellemzik a Szent László-legenda kezdő mondatai az egykori uralkodót. I. László király élete 1095 nyarán ért véget. Az 56–58 éves kort ért Szent Istvántól alig lemaradva, mintegy 55 esztendősen tért meg őseihez, ami a dinasztián belül nem volt szokványos.

Az Árpád-ház több tagja Székesfehérvárt választotta végső nyughelyéül. Ezt a szokást I. (Szent) István (997–1038) vezette be, aki egyszerre volt az utolsó magyar nagyfejedelem és az első magyar király. Mindazonáltal idő kellett, míg a fehérvári temetkezésből valódi szokás, hagyomány kerekedett. László sem Fehérvárt választotta végső nyughelyéül. (…) Felmerül a kérdés, hogy miért kellett Szent István sírba helyezése, 1038 után egészen 1116-ig várni a következő uralkodói temetésre Székesfehérvárott. XI. századi királyaink testét ugyanis mind máshová helyezték végső nyugalomra: Lászlóhoz hasonlóan általában oda, ahol egyházat alapítottak (illetve láttak el adománnyal) ….

Szabados György és Teiszler Éva, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont történész munkatársai írásának folytatását a várostörténeti Kutatóközpont közösségi oldalán olvashatják.

Várostörténet

Összes

  1. Az utolsó magyar születésű király

    1526-ban ezen a napon koronázták királlyá Szapolyai Jánost Székesfehérváron, miután november 5-én az országgyűlés királlyá választotta. 1514-ben Szapolyai János verte le Temesvárnál a parasztfelkelést és Dózsa Györgyöt alvezéreivel együtt kegyetlen kínzások közt kivégeztette. 1526-ban pedig Szolimán szultán támadásakor az erdélyi hadakkal elindult, de a Mohácsi csatába nem érkezett meg.

    2026.11.11.

  2. 500 éve temették el II. Lajost

    A török elleni küzdelemben a középkori Magyar Királyság két uralkodóját veszítette el: 1444. november 10-én hunyt el a várnai csatában az akkor húsz éves I. Ulászló magyar király (1440–1444), majd 1526. augusztus 29-én az ugyancsak huszadik életévében járó II. Lajos (1516–1526) Mohácsnál.

    2026.11.10.

  3. Felsővárosi történelem

    Székesfehérváron a török alóli felszabadítás a legnagyobb pusztítást a Budai külvárosban tette: a blokád és a hadműveletek is menekülésre késztették a lakosságot. Ezzel kapcsolatos az 1686-os nagy tűzvész. A Rákóczi-féle felkelés idején kezdett újjátelepülni főként a környék uradalmaiból származó jobbágyokkal, de a harcok során hamarosan felégették, s 1712-ben a tanács lebonttatta a rebellis időkben felhúzott földkunyhókat.

    2026.11.09.

  4. Kovács Jenőre emlékeztek

    Tíz évvel ezelőtt hunyt el Kovács Jenő, Székesfehérvár köztiszteletben álló, kedvelt órásmestere, akinek munkáját lépten-nyomon őrzi a Belváros. Családjának tagjai, barátai, tisztelői rá emlékeztek vasárnap este a Kossuth udvarban. Az ünnepségen Spányi Antal megyés püspök és dr. Cser-Palkovics András polgármester idézte fel a mester alakját, városgyarapító munkásságát.

    2026.11.08.