-
Megnyílt a Rajzos
A Juhász Gyula utca 2. szám alatt, a korábbi farmerbolt helyén hivatalosan is megnyílt Székesfehérvár legújabb kultúrkávézója. A Rajzos fantázianevű kávézó és bár élőzenével, beatbox-szal, improvizációs színházzal, könyvbemutatókkal, felolvasóestekkel és számos más kulturális programmal várja majd vendégeit.
2026.03.13. -
Drónverseny középiskolásoknak
A résztvevő csapatok négy hónapnyi felkészülése és gyakorlása után a pénteki elődöntővel megkezdődött az ország első középiskolai drónversenye. Az Alcoa Keréktermék Gyár és az Alba Innovár Digitális Élményközpont által szervezett különleges versenyen komoly izgalmak várták a résztvevő középiskolásokat.
2026.03.13. -
Új köztéri óra a Belvárosban
Új köztéri alkotással gazdagodott Székesfehérvár Belvárosa. Pénteken délután avatták fel azt a köztéri órát, amelyet Kovács András órásmester Ecsedi Mária képzőművésszel és Diós Tibor kovácsmesterrel közösen készített. A Fő utcán, a Vörösmarty Színház mellett álló míves szerkezet mostantól éjjel-nappal jól láthatóan mutatja a pontos időt.
2026.03.13. -
1848 méter futás
Immár harmadik alkalommal rendezték meg a történelmi váltófutást a Bugát Pál Technikum szervezésében. Az 1848 méteres távot hatfős váltócsapatokkal teljesítették az iskolák a Bregyó közi Regionális Atlétikai Központ rekortán pályáján. Az első helyet a fiúknál és a lányoknál is a Székesfehérvári SZC Bugát Pál Technikum csapata szerezte meg.
2026.03.13.
90 év nagy idő! - Bárándi Lászlót köszöntötték születésnapja alkalmából
A 90. születésnapján lakótársai verssel, gyermekei és unokái kedvenc csokitortájával köszöntötték.
A miniszterelnök gratuláló oklevelét Szabó Bakos Györgyné önkormányzati képviselő, a város ajándékát jókívánságok kíséretében Lehrner Zsolt alpolgármester adta át.
Bárándi László 1934. szeptember 13-án született Csalán, édesapja a Kégl-kastély kocsisa volt. A tizenegy gyermeket nevelő családot a háború már Velence – Tükröspusztán érte, ahol ugyan nagy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben éltek és nőttek fel a gyerekek. Amint a visszaemlékezésekből kiderült, Laci bácsi eleven, semmitől nem félő gyermek volt. Örömmel segített édesanyjának, és mivel nagyon szeretett futni, bármikor megtette a Velence központja és Tükröspuszta közötti 7 kilométeres távot, ha például boltba kellett menni. A háztáji gazdaságban dolgozó édesapának és nagyobb testvéreknek az ebédet is így vitte ki. A ’40-es évek végén falujárók felfedezték focitehetségét, a velencei csapatban játszott. Budapestre hívták, de szülei tanácsát követve, maradt Tükröspusztán.
1950-ben kezdett az agárdi állami gazdaságban, ahol traktoros, majd gépkocsi vezető lett, és szinte majdnem a nyugdíjazásáig ott dolgozott. A kétéves tapolcai katonai szolgálatot követően 1958. szeptember 13-án fogadtak örök hűséget hitvesével, akivel 58 évig éltek boldog házasságban. Két leánygyermeket neveltek fel nagy szeretetben egy összetartó, nagy családban. A nyugdíjba vonulást követően is aktívak voltak, hiszen a gyermekek révén négy unoka és két dédunoka hozott örömet mindennapjaikba. Nyolc éve, felesége halálát követően egyedül maradt. Múlt év vége felé az egészségi állapota sokat romlott, így a családnak szüksége volt segítségre. Laci bácsi december óta él a Katolikus Szeretetszolgálat Országos Papi Otthonában, ahol szerető, gondoskodó ápolók és lakótársak veszik körül, biztonságban tölti mindennapjait.