Udvari kultúra, nemzetközi diplomácia és reprezentáció az Anjou-korban - zárónapjához érkezett a konferencia

A Székesfehérvári Királyi Napokhoz kapcsolódóan, Nagy Lajos magyar és lengyel király születésének 700. évfordulója alkalmából hétfőn kezdődött konferencián mintegy 40 rangos előadó vesz részt.

A Székesfehérvár Önkormányzata, a Civitas Regia 2038 Nonprofit Kft., a Magyar Nemzeti Levéltár és a Kodolányi János Egyetem szervezésében zajló tudományos tanácskozás keddi zárónapján délelőtt „Udvari kultúra, művészet és reprezentáció” címmel zajlott az első szekcióülés dr. Biczó Piroska régész elnökletével.

Második napjához érkezett az Anjou-konferencia

Dr. Takács Imre, az ELTE BTK, Művészettörténeti Intézet, Középkori, Reneszánsz és Barokk Művészettörténeti Tanszékének egyetemi tanára a Nagy Lajos korára jellemző királyi udvart és művészetet hozta közelebb a hallgatósághoz. Kiemelte, a 14. század első felének művészetét – azaz Károly Róbert korát – az Itáliából kiinduló mestervándorlás és az onnan érkező műtárgyimport határozta meg. A mestervándorlás egyik kiemelkedően szép példája az esztergomi palotakápolna kifestése az 1340-es évektől. I. Lajos idején ennél már jóval összetettebb a helyzet: az ország szellemi-művészeti életéből nem tűntek el ugyan az itáliai kapcsolatok, de az udvar dinasztikus politikájával összefüggésben egyre több impulzus éri a magyar művészetet Európa északabbra eső területeiről. A szakember beszélt a visegrádi palota 1934 óta zajló feltárásáról, megemlítve, hogy az itteni palotakápolna elrendezése a párizsi Sainte-Chapelle gótikus királyi kápolnáéhoz hasonló. Bemutatta a zólyomi és a diósgyőri vár hatalmas, reprezentatív tereit, nem rejtve véka alá ellenérzését a Disósgyőrben megvalósuló „posztromantikus rekonstrukcióval” kapcsolatban. Az érdeklődők számos képet és elemzést láthattak, illetve hallhattak a király által adományozott városi és káptalani, valamint főpapi pecsétekről, de a korabeli ékszerstílusokról is szó esett.

„Nagy Lajos kora olyan keretet teremtett, amelyben 1400-1410 tájáig, egy újabb stílusfordulat bekövetkeztéig otthonosan mozgott a magyar művészet. Buda, Visegrád és Zólyom építményei, az aacheni kápolna kincsei, a változatos technikával kivitelezett használati és ceremoniális ékszerek arról a luxusról adtak fogalmat, amely Nagy Lajos udvarában uralkodott. Arról a kifinomult udvari kultúráról nyújtanak éles képet, amely körülvette az ifjú hercegnőket és amelyre mint mintára tekinthetett Brandenburg ifjú őrgrófja, a magyar korona fényes jövő előtt álló várományosa (Luxemburgi Zsigmond).” – összegzett az előadó.

Dr. Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója „Avignon, Párizs, Vincennes, Windsor és Visegrád” címmel tartott előadásában a 14. század nyugat-európai királyi rezidenciáinak sajátosságait vetette össze a visegrádi palotaépítéssel. Mint rámutatott, a kor sajátossága volt, hogy általában egy nagyvárosban, egy nagy, egyházi építmény mellé épült egy monumentális nagyterem, illetve egy lazább épületcsoport királyi, királynéi szállásnak. Visegrád azonban nem ilyen, hiszen nem egy városon belül alakították ki, és kezdetben nem palotáról, hanem egy királyi vadászterületen megépült várról volt szó. Ebből a szempontból viszont sok a hasonlóság a windsori palotával, amely ugyancsak vadászterületre épült, s szintén fontos királyi tartózkodási hely, valamint ugyancsak egy lovagrend székhelye lett.

Buzás Gergely bemutatta a visegrádi épületkomplexum már Lajoshoz köthető kibővítését, illetve arról is beszélt, hogy 1369-től a diósgyőri várat is egyre intenzívebben használta Nagy Lajos: a Krakkót Visegráddal összekötő úton fekvő palota igazi rezdienciává vált, Visegrád pedig megmaradt a királyné és a hercegnő lakóhelyének. Az előadásból az is kiderült, hogy Nagy Lajos építkezései beleillenek a korra jellemző, egységes szemléletű, szabályos alakú királyi paloták sorába – ugyanígy építi át 1370 után Louvre-ban a palotáját V. Károly –, a különleges díszkútjai pedig a Vincennes-i palotában látható díszkutakkal mutatnak szoros hasonlóságot.

Dr. Szakács Béla Zsolt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára az Anjou-kor könyvfestészetéről tartott előadást, körbejárva, vajon milyen kódexeket vehettek kézbe a a 14. század magyar királyai. Ezek közül természetesen kiemelte a Képes Krónikát, valamint a feltehetően a Képes Krónika műhelyéből kikerült, I. Lajos számára készített Secretum Secretorum-ot, amelyet ma Oxfordban, a Bodleian Libraryben őriznek. Az előadás legnagyobb része azonban a Magyar Anjou Legendáriumról szólt. Ez a különleges kódex nem maradt egyben, lapjai az évszázadok során szétszóródtak, és egyes részei, oldalai ma a Vatikáni Könyvtárban, a szentpétervári Ermitázsban, a New York-i Morgan Libraryben és a Metropolitan Museumban, a Berkeley-i Bancroft Libraryben és a Louvre-ban találhatóak. Dr. Szakács Béla Zsolt, aki megpróbálja rekonstruálni a kódex eredeti állapotát, előadásában egy újabban, a párizsi Rosenberg gyűjteményben előkerült lapját elemezte. Véleménye szerint esély van arra is, hogy a szentek életét több száz miniatúra segítségével, képek sorozatával bemutató legendárium részeként egy Szent Istvánhoz köthető lap is előkerül valamikor. 

A Nagy Lajos király születésének 700. évfordulójához kapcsolódó konferencia ma 18.00 óráig tart, s ezen a linken élőben is követhető, az egyes előadások pedig utólag is megnézhetőek lesznek!