A csapatzászló adományozásának napján emlékeztek a Szent István Gyalogezredre

A Lánczos Kornél Gimnázium épületénél a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar játszotta el a Seregi-féle indulót, majd a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a szombati megemlékezés.

A Szent István Gyalogezredre emlékeztek 2026.

„Egy 123 éves történelmi helyszínen vagyunk. Ezen a helyen 1903 óta állnak az egykori gyalogsági laktanya mai napig megmaradt épületei, melyeket Székesfehérvár szabad királyi város építtetett, hogy a városban állandó katonaság állomásozhasson. Az első világháborút követően a két egykori fehérvári alakulat részeiből megalakult új ezred laktanyája, tiszti épülete előtt emlékezünk Székesfehérvár egykori házi ezredére, a magyar királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezredre.” – mondta ünnepi beszédében Lévai Miklós nyugállományú alezredes, a megemlékezést kezdeményező Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke.

Mint elhangzott, az 1920-ban megalakult ezred és a város mindennapi élete és így története is összefonódott az ezt követő 25 évben. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy 1939. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján városi ünnepség keretében csapatzászlót adományozott Székesfehérvár hölgyközönsége az alakulatnak, és ezzel a város házi ezredének fogadta azt.

„A harmadik gyalogezred nem egyszerűen egy katonai alakulat volt a városban. Sokkal több ennél: a város büszkesége.” – mutatott rá Lévai Miklós, aki beszélt a második világháború legszörnyűbb szakaszáról is: 1942-ben, két ütemben az ezred teljes állományát az orosz frontra vezényelték, ahol a magyar katonákat jelentős számbeli és technikai túlerőben levő, ellenséges csapatok támadták, de az ezred a dermesztő orosz télben és a túlerővel szemben mindvégig hűen kitartott jelmondata szerint: Szent Istvánnal álljuk mindig a vártát!

A tragédia és a végzetes visszavonulás során az ezred 80 százaléka elveszett. A hazatértek sem pihenhettek otthonaikban, ugyanis az újjászervezett alakulatot 1944-ben a Kárpátokba vezényelték. A második világháborút követő időszak politikai berendezkedése nem tette lehetővé, hogy emlékét nyilvánosan őrizze az alakulat. Az emléket odahaza csendesen mesélt történetek, szekrények és fiókok aljába dugdosott iratok és fényképek, padláson vagy melléképületekben elrejtett katonai felszerelések őrizték. A levéltárakban vagy hivatalok irattáraiban őrzött dokumentumok is leginkább elzárva maradtak. De az ezred története nem merülhetett feledésbe, hiszen a történelem megőrződik, és ha eltitkolják, vagy eltiltják, annál jobban él.

Amint a nyugállományú alezredes felidézte, 1993-ban az egykori Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezred akkor még élő tisztjei és leszármazottjai emléktáblát helyeztek el a laktanya egykori parancsnoki épületének falán, azaz a mai Lánczos Kornál Gimnázium épületén. Ezt a táblát újította fel 2018-ban a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, s egyúttal azzal kereste meg Székesfehérvár Önkormányzatát, hogy szeretnék, ha a város háziezredének emléke előtt városi megemlékezéssel tisztelegnének. Azóta minden évben augusztus 15-én, a csapatzászló adományozása napjához igazodva tartják az ezrednapi megemlékezést.

A megemlékező beszédet követően Székesfehérvár Önkormányzata nevében Lehrner Zsolt alpolgármester, valamint Békési Ferencné, Deák Lajosné és Viza Attila önkormányzati képviselők helyezték el az emlékezés koszorúit. A Magyar Honvédség 6. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred képviseletében lerótta tiszteletét Pozderka Zoltán ezredes, a NATO Erőket Integráló Elem Magyarország képviseletében pedig Topor István ezredes. Koszorúzott Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség nevében Berdó Gábor Károly elnök, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér Megyei Területi Szervezete képviseletében pedig Lévai Miklós, s ugyancsak lerótták tiszteletüket a Történelmi Vitézi Rend, valamint a Lánczos Kornél Gimnázium képviselői is.

A kegyeletteljes megemlékezés a Szózattal, majd a Magyar Takarodóval zárult.