Székesfehérvári Művészek Társasága: 30 évnyi múlt, állandóság és a jövő

Téli tárlat, művészet, advent, karácsony, ajándékok

- A téli tárlat mindig kapcsolódik az adventhez, a karácsony váráshoz, így lehetőség van a vásárlásra, ezért ez eladásos tárlat. Többen vesznek alkotásokat például karácsonyi ajándékként, a művészek meg törekednek arra, hogy elfogadható árú, ám mégis művészi értékű tárgyakat állítsanak ki. A Székesfehérvári Művész Társaságból huszonöten vesznek részt, változatos műfajokban. Vannak keramikusok, fotografikusok, festők, klasszikusok és fiatalok egyaránt - mondta.

- A képzőművészek (is) magukban alkotnak, ami nem jelenti, hogy magányosak lennének. De megvan az összefogás, az összetartás szándéka közöttük?

- Igen. Akik ennek a társagának, az egyesületnek a tagjai, már 30 éve képviselik Székesfehérvárt. És nincs a városban másik művész társaság. A rendszerváltáskor volt olyan nagyobb település, ahol két, három társaság is alakult művészekből - egymással szemben, és ma már egyik sincs meg… Nálunk Újházi Péter elnökletével 1991-ben alakult meg az egyesület, amely a politikai identitástól, elvektől függetlenül képes együtt dolgozni, vitatkozni a közös célok elérése érdekében. E célok között az első az alkotás lehetőségének a megteremtése, jó kiállítások rendezése. Fontos az egyesületi élet, ez ügyben köszönetet kell mondanunk a városnak. Azért, mert ennek az ötven fős társulatnak galériát biztosít, a múzeumon keresztül olyan helyet, ahol találkozhatnak, és kiállíthatnak, közgyűlést tarthatnak, kiállítási tárgyakat gyűjthetnek össze.

- Van különbség a 30 évvel ezelőtti és a mostani helyzet között?

- Elsősorban annyi, hogy Újházi Péter és a korosabb tagok, mint például a mostani kiállítás korelnöke Bukovácz Lajos 30 évvel fiatalabbak voltak. A kezdetben kikötés volt, hogy csak székesfehérvári lakcímmel rendelkező művészek lehetnek tagok, ez azóta lazult, mert nincs megyei társaság, a Magyarországi Alkotók Egyesülete meg túl messze van, így tagjaink között találhatunk móriakat, a megyében máshol élőket. Ennek köszönhetően nagyobb a létszám, vegyesebb az életkor. Akkor, ahogy visszaemlékszünk, a többi között Bodor Aladár, M. Tóth István, Ballagó Imre, Áron Nagy Lajos voltak az alapító tagok, a nagy mogulok, tizenegyen alapították meg a társaságot. Ma a művészet demokratikus, szélesebb a művész fogalmának az értelmezése. Vannak fotografikusok, mozgóképesek, grafikusok, elektrografikusok közöttünk.

- Van-e, és ha igen milyen lehetősége arra a művészeknek, hogy néha csak úgy összejöjjenek. A hagyományos klubformára gondolok, amikor egy pohár bor mellett beszélgetnek, megvitatják a művészet helyzetét, és időnként „megváltják” a világot…

- Van. Amikor nincs pandémia, ami sajnos az utóbbi években rányomta a bélyegét a lehetőségekre. Mert nem szívesen ültünk, ülünk be zárt terekbe, főleg a kiállítás megnyitók adnak a Galériában lehetőséget a találkozásra. Minden évben 9 kiállítás menyitó van, aminek a tartalmi része 15 perc, ám utána órákig még itt vagyunk, és megbeszéljük a világ dolgait… De van közgyűlés, és a járványmentes időben rendeztünk farsangi mulatságokat, és egyéb összejöveteleket, ahol kibeszélhetjük magunkból a kibeszélnivalót.

- Mi lesz a Művész Társaság következő nagy dobása?

- Ha lehetőségünk lesz rá, hogy a Székesfehérvári Művészek Társasága megkapja a Gőzmalom oktatótermeit, akkor ott szándékunk szerint műhelyeket rendezünk be ott.