Az Ikarustól a tigriscápákig – négy évtized hihetetlen kalandjai Őrsi Ferenc filmsorozatában

A Föld mintegy 40 országában, bő egymillió kilométert utazva készítette a felvételeket.

A nappalija falát egy korallokkal dúsan benőtt, a tenger mélyén fekvő hajóról felhozott puska, s a Vörös-tenger térségéről készült eredeti térképek díszítik.

A szekrényeken különleges kagylók sorakoznak, a könyvespolcokon pedig a sok-sok tengeri „szakkönyvön” túl számos Ikarus-buszmodell, a 2024-ben átvett Lovagkereszt és a négy nívódíj, amit a különleges, annak idején szinte futurisztikusnak számító busz-formatervéért kapott. Őrsi Ferenc életét talán ezek a tárgyak írják le a legjobban, ám ő éppen az az ember, akit képtelenség néhány tárgyon, néhány tényen keresztül bemutatni. Élete akár egy kalandregénynek is beillik, ám ő mégsem a rendkívüli helyzetek miatt tartja magát igazán szerencsésnek, hanem azért, mert egész életében azt csinálhatta, amit igazán szeret.

A kis Ferenc gyermekkorában erdész vagy festő szeretett volna lenni, de szülei sarkos iránymutatása nyomán – miszerint Magyarországon „három akácerdőből, négy vaddisznóból és hat őzből” nem lehet megélni – végül a székesfehérvári Ságvári Endre Gépipari Technikumba, onnan pedig az Ikarus gyár tervezőrészlegére vezetett az útja. Mivel a kezdetben kapott unalmas másolómunkával hamar végzett, szabadidejében a rajztáblája szélére skiccelte saját fantáziájának buszformáit.

Az egyik ilyen rajzára figyelt fel az Ikarus fehérvári gyárának főkonstruktőre, s így 1979-ben elkészíthette első önálló busztervét, az 543-as midibuszt. „Én valójában sokkal merészebbnek kezdtem el tervezni, de mivel ezek a buszok szétbontott állapotban kerültek Egyiptomba, Algériába, a cél az volt, hogy az ottani, egyszerűbb technológiával is összerakhatóak legyenek, így a formaterveken is egyszerűsítenem kellett.” – emlékszik vissza első saját, „négykerekű gyermekére” Ferenc, akinek a munkásságában az igazi áttörést 1983-ban az Ikarus 300-as család tervezése hozta meg.

A letisztult, modern busz nemzetközi sikert aratott, még a frankfurti autószalonon is csodájára jártak a 300-as konferenciabusszá alakított verziójának. „Annak idején az Ikarus Budapesten és Székesfehérváron működött, s egyáltalán nem volt szokás, hogy ilyen volumenű feladatot kapjon egy „vidéki” tervező.” – teszi hozzá Ferenc, aki – bár soha nem dolgozott vele együtt – Finta Lászlót, a cég nemzetközi hírű tervezőjét tekinti példaképének, tanítómesterének.

Hősünk közben mérnöki diplomát szerzett, s több nyugati cég, így a Mercedes is csábítgatta őt magához. A sorsa végül Egyiptomba vitte, ahol a GM–Ikarus kooperáció felügyeletén dolgozott, később a Ghabbour-Scania, majd az MCV buszgyár vezető formatervezője lett. Luxusbuszokat, köztük a szaúdi királyi család számára készült tárgyalóbuszt is tervezett, az egyik utolsó, általa megálmodott busz, az MCV 600 NG formavilága pedig ma is visszaköszön sok más típusban.

Miközben félszáznál is több, világszínvonalú jármű formatervét alkothatta meg, elkezdődött „másik élete” is: a búvárkodás.

Hétvégenként több száz kilométert autózott a Vörös-tengerhez, hogy alámerülhessen abba a különleges világba, ami csak a tengerek mélyén létezik. A mélység csodáját Mustafa, egy arab nevű, ám valójában európai férfi ismertette meg vele, aki dolgozott például a híres Jacques Cousteau fiának a hajóján, de volt helikopterpilóta és a belga tévé dokumentumfilmese is.ű

Az írásunk elején említett lőfegyver története is igen különleges: a Thistlegorm nevű brit kereskedelmi hajót a második világháborúban a németek süllyesztették el a Sínai-félsziget mellett. A hajó roncsát Jacques Cousteau fedezte fel 1956-ban, ám a pontos koordinátáit senkinek sem árulta el. Talán ezért is vált olyan híressé ez a hajó A csend világa című filmben: „Ezt a fantasztikus alkotást még kisiskolás koromban láttam, és amikor a kilencvenes évek elején a Vörös-tengeren elkezdtem búvárkodni, az ottani halászok meséltek egy hatalmas „valamiről”, amiben mindig elakad a hálójuk. Szerencsére meghívást kaptam abba a csapatba, amelynek a célja az volt, hogy kiderítsük, mi lehet ez a tárgy a tenger mélyén. Leírhatatlan élmény volt, amikor a víz alatt kezdtem ráismerni a filmben már látott részletekre, például a hajóval együtt elsüllyedt mozdonyra. Erről a hajóról származik ez a karabély is!” – mutatja Ferenc, aki gyakorlatilag az első merülésétől kezdve videóra veszi kalandjait.

Sokszáz órányi filmet vettem fel az elmúlt közel negyven évben, hiszen nagyjából egymillió kilométert utaztam, s a világ mintegy 40 országában jártam a barátaimmal.

"Számukra már régebben is készítettem kisebb filmecskéket ezekből az utazásokból, hogy az emlékek megmaradjanak. 75 éves leszek idén, s amikor ránéztem a kis „stúdiómban” összegyűlt 300 kazettára, s a 20-25 terrabájtnyi digitális felvételre, azon kezdtem morfondírozni, ki fog ebből a hatalmas anyagból nézhető, fogyasztható filmet készíteni, pláne akkor, ha esetleg pár év múlva már arra se fogok emlékezni, hogy melyik ajtón jöttem be a lakásba?” – idézi fel a megvilágosodás (vagy éppen a pánik) pillanatát a világutazó, aki ezután kereste meg a Fehérvár Televíziót, ahol Vakler Lajos szerkesztő-műsorvezető rendkívül pozitívan állt az ötlethez.

Így született, pontosabban még most is születik a huszonhat részesre tervezet filmsorozat Szabó Miklós Bence narrációjával, Szentmiklósi Dávid utómunkájával.

A Fehérvár Televízión szombatonként 18:25 órától, illetve vasárnap ismétlésként látható Bakancsban és uszonyban a Föld körül című sorozat.

A filmek olyan különleges helyekre repítik el a nézőt, mint például a csak madarak által lakott Cocos-sziget a Csendes-óceánon, az USA keleti és nyugati partvidékének elképesztő nemzeti parkjai, vagy a tigriscápák felségterülete, a Tiger Beach az Atlanti-óceánon. Elutazhatunk a tűz és a jég birodalmába, Izlandra, Egyiptom és Szudán máig alig ismert zátonyaihoz, felfedezhetjük a paradicsomi Maldív-szigetek smaragdfüzérét az Indiai-óceán közepén és persze Indonézia eldugott szigetei sem maradnak ki a „túrából”.

„Talán azért is különlegesek ezek a filmek, mert a helyszínek egy része mára teljesen megváltozott: van, ahol elpusztultak a hajóroncsokra telepedett korallok, de az egykori kis indonéziai falvak élete is sokhelyütt megváltozott. A film ezeknek a lassan eltűnő világoknak is emléket állít!” – mondja Őrsi Ferenc, aki jelenleg az utolsó simításokat végzi a Távol-Keletet bemutató filmen, a következő rész pedig Európát mutatja be a formatervező szemüvegén keresztül. „Egy-egy ilyen film elkészítése olykor nyolcvan-száz óránál is több időt igényel, úgyhogy az elmúlt hetekben bizony voltak olyan időszakok, amik sokkal keményebbek voltak, mint amikor egy tigriscápát kellett arrébb lökdösni, mert éppen túl kíváncsi volt rám!” – mondja nevetve hősünk, aki egy könyvet is megjelentetett Cápák és ceruzák címmel az életéről, s a teljes bevételt jótékonysági célra, a Kék Golyó a Daganatos Betegekért Alapítványnak ajánlotta fel.