„Nagyon szép életem volt, ezt el kell mondanom!” – köszöntötték a 90 éves Lábár István Tibornét

A hosszú életnek nincs különösebb titka, sőt, pirula sincs rá!

Nagyon jót tesz a friss levegő, a tevékeny életvitel, az örökös mozgás, a kevés pihenés, az elme folyamatos edzése és az, hogy tudjunk szeretetet adni és kapni – derült ki a hétfői találkozón. Vera néni ebből mindent betartott, aminek köszönhetően korát meghazudtoló erőben és jó egészségben töltheti mindennapjait. Családja több generációra visszamenőleg székesfehérvári, ő is a városban született 1935. szeptember 12-én. Tízen voltak testvérek, ő volt a nyolcadik a sorban, azonban sajnálatosan már csak ő van életben. A család a Rác utában élt, Vera néni a városban járt óvodába, általános iskolába, majd a tanítóképzőt is itt végezte.

Imádattal emlegeti első gyakorlóévét, melyet egy csupa fiúkból álló osztályban töltött el a Tolna vármegyei Dunaszentgyörgyön. Ezután Németkér-Hard településre került, az itt töltött nyolc év alatt szinte minden tantárgyat tanított alsóban és felsőben is. A következő három évet a Bács-Kiskun vármegyei Tataházán töltötte, ahol a tanítás mellett volt csapatvezető, kultúrigazgató, azonban a lakhatási körülmények miatt nem szeretett itt élni. Közben 1958-ban megházasodott, férje egy pályázat révén Zircen helyezkedett el, így Vera néni követte őt a Dunántúlra. Csetényben, a helyi iskolában kapott állást és nem kevesebb, mint 28 évet töltött itt. Nagyon jó kollégákkal dolgozott együtt és nem volt megállás, a tanítás mellett rengeteg versenyre készítette fel a gyerekeket, volt kisdobos csapatvezető, gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, tanított magyart, éneket és rajzot is.

„Ha még egyszer születnék is, pedagógus lennék! Nagyon szép életem volt, ezt el kell mondanom!” –fogalmazott Vera néni, aki összesen négy évtizedet szentelt a tanítói, tanári hivatásnak. Saját bevallása szerint szigorú volt, megkövetelte, amit kellett, és különös figyelmet szentelt a gyengébben teljesítő diákok felzárkóztatásának. Nagyon szerette a kis bakonyi települést, Csetényt, ahol a nyugdíjazását követően még hosszú évekig lakott, majd hű székesfehérváriként, tavaly szeptemberben visszaköltözött a városba. Két gyermeke, egy lánya és egy fia született, akik vigyáznak rá, van négy unokája és ugyanennyi dédunokája is. Sokat tesz a fizikai, szellemi frissessége, erőnléte megtartásáért, rejtvényt fejt és olvas.

Születésnapját a családja körében már megünnepelte, Földi Zoltán önkormányzati képviselő pedig hétfőn délután köszöntötte fel Székesfehérvár városának ajándékaival és a miniszterelnöki gratuláló emléklappal. További jó egészségben és erőben eltöltött, boldog éveket kívánunk!