A Szent Imre templomban celebrált misét mindenszentek ünnepén Spányi Antal, püspök

„Ezen a napon az Anyaszentegyház a hit által bepillantást enged nekünk a csodálatos mennyei világba. Abba a világba, amely Isten ajándéka, amelyet Isten készített nekünk.” - kezdte szentbeszédét Spányi Antal.

„Nehéz az igazságot választani, amikor a féligazságok elöntik a világot.”

„Nehéz elfogadni és akarni azt a lelki szegénységet, amit a világ lekicsinyel és nehéz ez vállalni, amikor mindenki a többre törekszik és vágyik.” - emelte ki homíliájában a főpásztor.

„Legyen célunk, amelyért teszünk, önmagunkat formálva, hogy egyszer az üdvözültek között lehessünk. Ennek egyik útja vagy eszköze az is, ha imádkozunk az elhunytainkért. Ha megpróbálunk szembeszállni azzal a világgal, amely Istent is letagadná az égből, amely tele van hamissággal, bűnnel és hazugsággal.

Az imádság nemcsak valamiféle kegyes, jámbor szokás, hanem eszköz.

Amikor imádkozunk a halottakért, akkor - a búcsúnk segítségével - a mennyország felé segítjük őket.” - hangsúlyozta a megyés püspök.

„Látjuk ezekben a napokban a feldíszített temetőket, a mécsesek lángját, amely olyan megkapó, hogy megragadja az ember szívét és lelkét.

Ne maradjunk meg pusztán az érzelmek síkján. Sokkal többről van itt szó.

Ezek az érzelmek segítenek bennünket, hogy egészen oda tudjuk magunkat adni Istennek, Krisztusnak.

A lényeg az odaadottság.

Ha vágyódunk az ég felé, ha érezzük, hogy nehéz a küzdelem: ott vannak a példaképek, szentjeink, akik imádkoznak értünk. Ha hiányoznak azok, akiknek szeretetében jó volt megpihenni, ha érezzük a maguk után hagyott űrt, akkor imádkozzunk értük.

Adja az Úr kegyelme, hogy egyszer ők is és mi is a mennyeknek azon boldogságába jussunk, ahol majd színre látjuk Istent és egymást - Isten színe előtt - egyszerűen, őszintén, mélyen és igazán tudjuk majd szeretni.” - zárta gondolatait Spányi Antal, megyés püspök, aki a szentmise után, halottak napja előestéjén imádságos szertartással emlékezett meg minden elhunytról.