„Mindenek előtt és fölött, szeretni akarok” - újévi püspöki mise a Szent Imre templomban

Görögül Maria Theotokosz, latinul Mater Dei, Isten Anyja, mondjuk magyarul azt a dogmát, amelyet az Efezusi Zsinat még a korai keresztény időkben, 431-ben megfogalmazott. Ennek ünnepe január elseje, amelyet a magyar népnyelv kiskarácsonynak is nevez.

„Az újesztendő első napján Isten elé állunk és Mária oltalmát kérjük erre az évre, az esztendő minden napjára, életünkre és szeretteink életére.” - emelte ki a szentmise kezdetén Spányi Antal, püspök, majd elmondta Prohászka Ottokár püspök reggeli imádságát:

Újévi püspöki mise a Szent Imre templomban

„Prohászka Ottokár püspök úr reggeli imádsága alkalmas arra, hogy ezekkel a gondolatokkal kezdjük az évet, amellyel Isten megajándékozott bennünket.” - tette hozzá Fehérvár püspöke.

„Különleges nap a mai. Egy nap, amelynek háromszoros üzenete, tartalma van. Ünnepeljük az esztendő első napját, mert tudjuk, hogy az idő Isten ajándéka. Ez a nap a Szűzanya egyik fontos és szép ünnepe, Máriát, mint Isten anyját ünnepeljük, hogy az ő oltalmába helyezzük egész életünket, önmagunkat, hogy tőle tanuljuk meg, mi is a keresztény élet és az ő segítségével tudjuk Krisztust követni. Ez a nap a békéért való imádság napja is.

Amikor tele vagyunk nyugtalansággal, mert nyugtalanító hírek érkeznek mindenfelől és azt tapasztaljuk, hogy fejekben és szívekben, közgondolkodásban mennyi zűrzavar van, akkor az ember rádöbben: ha kicsi is vagyok, felelősségem mégis van: nem mondhatom azt, hogy ugyan mit tehetek én, egy a sok közül, hanem meg kell tennem, amit tehetek.

Mit kell tennie az embernek? Hogyan kell egy embernek nekivágnia egy Isten által, ajándékul, nekünk készített új esztendő hosszú időszakának? Hogyan építhetjük a békét, amiért mindannyian felelősek vagyunk?

Jól tesszük, ha kérdéseinkre a választ keresve nem az internethez fordulunk segítségért, hanem tekintetünket a boldogságos Szűz Máriára emeljük, akit, mint Isten anyját tisztelünk. Hogyan lett ő Isten anyja? Úgy, hogy önmagát mindig Istennek akarta átadni. Mindig azt kereste, hogy mi az Isten terve vele, mi az Isten akarata az adott pillanatban, mit kell neki tennie, hogy Isten kedve szerint teljen az élete. Ez a belső készség, amely nemcsak napról-napra, hanem pillanatról-pillanatra, döntéstől-döntésig, egyre erősödött benne, ez tette fogékonnyá, hogy Isten kegyelme hatékony tudjon lenni, a lelkében el tudja végezni a munkáját és Mária befogadja Isten fiát, aki értünk emberré lett.

A boldogságos Szűzanya mindnyájunknak példát mutat, hogy nekünk is, ez az utunk, ezen kell járnunk keresnünk Isten tetszését.

Ha ezen az úton járunk, nem tévedünk el. Ha Istenre bízzuk az életünket, van miért aggódnunk? A régiek felkiáltottak: ha Isten velünk, ki ellenünk? Ha Istennel együtt járjuk életünk útját, szívünkben és lelkünkben helyet készítünk az Istennek, akkor nincs félelem, sem szorongás, sem aggodalom. Mert világosan látjuk, hogy az élet nehézségeitől nem leszünk megkímélve, de mindenre lesz erőnk, abban, aki bennünket megerősít, Szűz Mária fia, Jézus Krisztus.

Így találjuk meg a béke útját is. Ha nem a saját akaratunkat, nem a magunk elképzelését, nem a másik meggyőzését, - pláne legyőzését - hanem az Isten országát keressük.” - hangsúlyozta a 2019-es esztendő első homíliájában Spányi Antal, Székesfehérvár püspöke.