Magyarok Nagyasszonya - püspöki misével ünnepelték az öreghegyi templom búcsúját

„Ez az a megye, ez az a város, ahol Szent István király felajánlott bennünket a Szűzanyának. Ez az a város, ez az a megye, amelyek címereiben, zászlóiban ott látjuk a jelenetet: a szent király Szent Imre herceg sírjánál imádkozva Máriának ajánlja Magyarország Szent Koronáját.” - emelte ki szentbeszédében Fehérvár püspöke.

„Azt a koronát, amely nem egyszerűen királyi ékszer vagy hatalmi jelvény, hanem több, valami, ami megtestesít, magában hordoz mindannyiunkat, egy nemzetet és egy országot. Mária a mi Nagyasszonyunk és mi Mária népe vagyunk. Kell, hogy ezt mélyen átéljük, a szívünkbe fogadjuk, kell, hogy ez lelkünk minden rezdülésében valamiféleképpen jelen legyen.” - tette hozzá Spányi Antal.

„Amikor szemléljük ezt a jelenetet meg kell értenünk: szent királyunk pontosan tudta, hogy valójában Mária mindnyájunk édesanyja. Krisztus rendelte őt a mi anyánkká és Krisztus adott neki bennünket gyermekeivé. Mária ott, a kereszt tövében - ha úgy tetszik saját fia helyében - elfogadott minket, mintegy örökbe fogadott minket. István király tudta ezt, így jutott eszébe azon a végső válságos órában, életének utolsó napján, hogy Máriának ajánljon minket.

Ez azt is jelenti, hogy nem csak a magam egyéni életét kell Mária példája nyomán Krisztusi módon élni, hanem ennek a nemzetnek is, mint Mária népének, Krisztusi módon kell élnie. Mária ebben is segít bennünket.

Megsegített a legkülönbözőbb nehézségekben, megsegített válságos órákban és bátran mondhatjuk: nem történelmietlen a gondolat, hogy e segítség nélkül ez a nemzet már régen eltűnt volna más nemzetekkel együtt a történelem süllyesztőjében.

De vagyunk. Mert Mária vigyázott ránk, Mária oltalmazott, Mária segített bennünket. Közbenjár értünk és imádkozik.

Velünk volt abban a válságos időben, amikor István kilehelte a lelkét és igazából kérdéses volt, hogyan lesz majd tovább ennek a népnek a jövője.

Jöttek a próbatételek, jöttek a harcok, - olykor testvérharcok is - jöttek a tatárok, a törökök és még ezernyi próbatétel. És mi mégis itt vagyunk. És újabb próbatételek előtt állunk.

Amikor azt mondják, hogy nem érték egy nemzet saját karaktere, amikor azt mondják, a kereszténység legfeljebb saját kamránkba való kacat. Látjuk, hogy mennyi féle módon próbálnak elbizonytalanítani bennünket hitünkben és magyar mivoltunkban.

Ma is bíznunk kell Máriában, aki oly sokszor megmutatta anyai szeretetét. Ha hozzá térünk, ugyanúgy megmutatja erejét és hatalmát. Tele vagyunk aggodalommal. Mit hoz számunkra a jövő?

Bátran és hittel, bizalommal és reménnyel nézzünk Máriára. Fontos, hogy ne csüggedjünk, ne legyintsünk, ne mondjuk, hogy úgysem tudjuk megvívni ezt a harcot. Mert annyi harcot megvívtunk már, ezt is megvívhatjuk, csak akarnunk kell és oda kell tennünk magunkat.

Tudnunk kell, hogy mi lett ránk bízva, miért vagyunk felelősek, tudnunk kell kinek adjuk ezt tovább,

tudnunk kell, hogy érték a magyar család, érték a családban a magyar gyermekek jelenléte és ezt segíteni kell, mint ahogy most segítik is azok, akik a közhatalmat gyakorolják felettünk.

Mernünk kell bátran kiállni az igazságunkért, mindazért a kincsekért, amelyeket őrzünk és amelyeket mi is úgy kaptunk és megvédtünk akár életünk árán is.” - hangsúlyozta homíliájában a megyés főpásztor.

Felelősségünk van és ez a felelősség megmutatkozik egyéni és közösségi életünkben is.

Kell, hogy a magam életét csiszoljam, gyomláljam, alakítsam. Nem elégedhetünk meg a középszerűséggel.

Nem elégedhetünk meg valamiféle ünnepi kereszténységgel, vasárnapi kereszténységgel, hanem el kell jutnunk oda, hogy minden dolgunkban, gondolatainkban a kereszténység tanítása vezéreljen minket.

Ha ezt nehéznek tapasztaljuk, akkor a szentségekhez kell fordulnunk erőért.

A szentségek, megsegítenek, fölemelnek, újraszülnek, újraerősítenek, új élettel ajándékoznak meg minket. Kell, hogy kiformáljam magamban a szent embert, aki méltó a régi magyarokhoz, méltó a szent magyarokhoz, aki méltó arra, hogy úgy tekintsen magára, mint Mária gyermekére.

Imádság és mindennapi fegyelem. A másik felé szeretetben való odafordulás. Megújulni tudás, ha kell, újrakezdeni tudás.

De szükséges, hogy mindezt közösségben is megtegyük.

Saját sorsunkat kezünkbe véve, felelősen döntsünk. Tudjuk, hogy tetteinknek következményei vannak, felelősséggel tartozunk.

Nemcsak magunknak, nemcsak a szomszédnak, nemcsak a városnak, nemcsak a megyének, nemcsak az országnak, hanem felelősséggel tartozunk - egyre világosabban látszik - az utánunk jövő nemzedéknek.

Ha együtt, következetesen, bátran kiállunk, ha együtt tudunk értékeket képviselni és nem húzódunk csendben félre, amikor nagy hangú de üres fejű emberek kurjongatnak, ígérgetnek vagy fenyegetnek, akkor az, amit Szent István királyunk megálmodott - hogy Mária oltalma alatt az ő nemzetének szent jövője lesz - valóra válik.” - zárta gondolatait Spányi Antal, püspök. Az eseményen részt vettek Deák Lajosné, Östör Annamária és Horváth Miklós Csaba, önkormányzati képviselők is.

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Magyarország Főpátronája ünnepe

Szent István királyunk, halála előtt Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről nemzedékre. Vaszary Kolos (1832-1915; pannonhalmi főapát, majd bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek, történész, akadémikus) kérésére a Szentszék is elismerte a Mária-tiszteletnek ezt a nemzeti jellegét, XIII. Leó pápa 1896-ban külön ünnepet engedélyezett október második vasárnapjára. Szent X. Piusz pápa az ünnepet október 8-ra tette át.

1980-ban II. János Pál pápa a Szent Péter-bazilika altemplomában a II. Szilveszter pápától kapott – és a bazilika bővítése miatt 1776-ban lebontott – kápolna helyett az új magyar kápolnát ezen a napon szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.