Kemenceavató ünnep és kenyérmegáldás a Palotavárosi Közösségi Kertben

„2013-ban fogalmazódott meg egy közösségi kert létrehozásának gondolata. Egy olyan közösségi teret szerettünk volna létrehozni, amely a megfáradt testre és lélekre egyaránt frissítően hat. A gondolat megvalósítása közben végig egy házi áldás szövege kísért el, amely így hangzik: „porból a magba, magból a szárba, szárból a virágba, virágból a kalászba, kalászból a kenyérbe, kenyérből a testembe, a testemből a lelkembe, a lelkemből a lelkedbe.” – mondta el beszédében Viza Attila, tanácsnok, önkormányzati képviselő, aki az emberi életet a kemence egy kis téglájához hasonlította, amely a pályafutása elején még nem ismeri pontosan a számára kijelölt helyet, amelyet majd az építőmester segítségével találhat meg s szolgálhatja az egész mű kicsiny, de létfontosságú részeként a közösséget. „Hiszen, hogy is nézne ki a kemencénk, ha egy mégoly kicsiny téglányi lyuk is lenne rajta?” – tette hozzá. „Itt, ezen a helyen, legyen az akár a kert, a játszótér, az asztal vagy a kemence, minden arról az igényről szól, hogy az ember akkor érzi jól magát, ha közösségben van. A közösség iránt érzett vágyunkból készültek el ezek a tárgyak. Azért készítünk asztalt, mert valakivel le szeretnénk ülni mellé. Azért építünk kemencét, mert szeretnénk megvendégelni valakit. Érdekes, hogy ha ezeket a tárgyakat megalkotjuk, akkor onnantól kezdve mintha önálló életre kelnének, a közösség szolgálatába állnak.” – fogalmazott a kemenceavató ünnepségen Dózsa István, esperes, püspöki tanácsos, a Bazilika új plébánosa, majd megáldotta Palotaváros közösségi céljait szolgáló kemencéjét. Az ünnepségen részt vett Deák Lajosné, tanácsnok, önkormányzati képviselő is.