Jégkorong – A fehérvári csapat megmutathatja magét az európai elitben!

A Hydro FAV19 idén célba ért. Erről az évről beszélgettünk Gál Péter Pál elnökkel.

Ha az ICEHL bajnokságot a Himalájának vesszük, akkor a csapat feljutott az utolsó táborig, de ott elfogyott a levegő. Az elnök milyennek látja a 2021(/202-es szezont?

Az egész szezont tekintve a kérdés hallatán az jut az eszembe, hogy csodálatos! Olyan öröm ülepedett le bennem a döntő negyedik mérkőzősének a másnapján, ami nehezen mondható el szavakkal. Olyan volt ez a fehérvári és a magyar jégkoron számára, ami óriási sikertörténetnek nevezhető. Olyan szezonon vagyunk túl, ahol a Bajnokok Ligája részvételt magyar csapat alanyi jogon, az elért eredményével harcolta ki, és ezek a srácok meg fogják mutatni magukat az európai elitben. Egy pici hiányérzetet azért el kell mondanom, mégpedig azt, hogy ezek a játékosok a beletett munka, az odaadás, az alázat, a küzdőképességük miatt megérdemeltek volna egy győztes mérkőzést a fináléban. A hallatlanul lelkes szurkolótáborunkkal együtt. Sajnos ez nem adatott meg, de legalább tudjuk: maradt még feladatunk!

Ha azt nézzük, hogy a finálét a Red Bull Salzburg 4-0-ra, söpréssel nyerte, akkor sima volt. Ha az egyes mérkőzéseket vesszük figyelembe, akkor nem az, hiszen ha az első mérkőzésen megadják azt a gólt, amit a hosszabbításban elvettek, a Fehérvár elveszi a pályaelőnyt. Kiegyenlített meccseket láttunk, ahol az erősebb csapatot még Fortuna is simogatta...

Fortuna ezúttal valóban az erősebb klub, az esélyesebb csapat mögé állt. Tény, az első mérkőzésen az ötödik hosszabbításban, a meg nem adott gól, a kihagyott helyzet után elveszített mérkőzés sohasem esik jól, de a sportban nincsen ha. Emelt fővel gratulálhattunk a győztesnek, a bajnoknak. Most már arra készülünk, hogy a válogatott játékosaink a nemzeti csapatban mindent beleadva részesei legyenek egy újabb magyar jégkorong sikernek.

Mitől volt másabb ez a csapat, mint a korábbiak, akik bejutottak, vagy nem a legjobb nyolc csapat közé?

Egyrészt volt egy olyan óriási plusz, ami korábban nem, Kevin Constantine vezetőedző személyéről van szó. Olyan szakvezetőt sikerült Székesfehérvárra csábítani, aki nem csak óriási tapasztalattal rendelkezik, hanem olyan lelkes, aktív, alázatos, mindenre oda figyelő szakember, aki nem levezetni jut hozzánk, hanem a siker vágyával, az alkotni akarással.

És persze a magyar játékosok e hon legjobbjai voltak a fehérvári csapatban...

Igen, az a szándékunk valósult meg, teljesedett be, hogy idehozzuk a magyar válogatottnak is a meghatározó játékosait, illetve az Akadémiánk legjobbjai is megmutassák magukat. Beérett az a két, három éves munka, aminek köszönhetően a szakvezető is meg tudta valósítani az elképzeléseit, és a játékosok képesek voltak kivinni eme elképzeléseket a jégre.

Nézzünk előre! Tudom, nem játszhat minden évben döntőt a csapat, de mindig magasabbra kell törni. A csapat előtt pedig csak egy lépcső van már...

Igen, most is azt mondom, nem lehet elvárni, hogy minden évben döntősök legyünk. Elég megnézni a liga csapatait, azt, hogy a közelmúltban kik játszottak döntőt. A mostani győztes Salzburg négy évet várt arra, hogy újra bekerüljön a fináléba, a két tavalyi döntő résztvevői közül az egyik a legjobb 8 közé sem jutott, a másik a negyeddöntőben elvérzett. Nagyon kiegyensúlyozott ez a versenysorozat, ahol van hat olyan együttes, amelyik esetében nem meglepetés, ha finalista lesz. Azt ígérhetem, hogy tovább építkezünk, Constantine mesterrel érvényes szerződésünk van, remélem visszatér ősszel és folytathatjuk a közös munkát.

A játékosok zömével is érvényes szerződésünk van, hamarosan közöljük az elképzeléseinket a jövő csapatát illetően is.

Egy játékost, Bartalis Istvánt is kérdeztem. Arról, hogy válogatottként a nemzetközi jégkorong csúcsát, az A-csoportot is megjárta, a Hydro Fehérvár AV19-el a nemzetközi bajnokság, az ICEHL-ben is eljutott a legmagasabbra...

Két különböző történet ez, nem lehet összehasonlítás tenni, milyen volt ez, vagy az. Mert az egyik esetben a nemzetért játszottunk, míg a másikban olyan társakkal dolgoztam együtt, akikkel az egész szezonban ugyanazért a célért küzdöttünk, tehát egy második család jött létre körülöttem. Minden jóban, rosszban együtt voltunk, együtt sírtunk, nevettünk. Mindkét esetben ugyanaz az érzés, mindkettő lélekemelő volt – mondta.