"Játszani is engedd fiad" – és persze a szülőket, sőt, mindenki mást is…

Ezekből állt össze a Tudor Játékcsalád.

Játékaik különböző korosztályok – 6-tól 90 éves korig - részére nyújtanak feledhetetlen élményt. A játékcsalád 2011 óta tagja a Kiss Áron Játék Társaságnak. A rendezvényen a TUDOR Játékcsalád „fejével”, Sütheő Lászlóval beszélgettünk.

A táblás játékok múltja jószerivel az ősidőkre tehetők, de még ma is népszerűek. Minek köszönhető ez?

Valóban népszerűek napjainkban is ezek a játékok. A sakk, a malom mellett velük egyenrangú a dáma, az ostábla, lehet, kevesen tudják, hogy az ókorban és a középkorban rengeteg táblás játék volt. Ezeket gyűjtöttük, gyűjtjük több, mint 25 éve, és ezeket próbáljuk népszerűsíteni. Szeretnénk, ha ez a hajdani játékkultúra ismert, és napjaink része lenne. Egy ideje nemcsak régi, de mai játékokat is gyűjtünk, és próbáljuk fából, szép minőségben elkészíteni őket. A gyűjteményünk ma már több, mint hatvan darabból áll, és ezek történetét is igyekszem megörökíteni, továbbadni. Ezekből füzet sorozatot indítottunk 2016-ban, azóta a füzetek száma folyamatosan nő.

Ezeket játszani és elkészíteni művészet? De melyik a nagyobb művészet?

A kettő együtt! Azért örülök e játékok népszerűségének, mert azt vallom, hogy készítsük el úgy azokat, hogy élmény legyen kézbe venni őket, és ha kitesszük az asztalra, akár szép bútordarabnak is hihessük. A játék tartalma, annak ismerete, tudása lehet az öröm másik forrása. Így alakulhat ki a játék harmóniája.

Láttam, a játékok kivitelezésében is változtattak, hiszen a malomban kis fakavicsok vannak a bábuk helyett…

Ennek leginkább a praktikum az oka. Egy kézműves mestertől láttam, hogy készít kis fakavicsokat, vagy ahogy az egyik játékos mondta szellemesen: favicsokat. Nem egyszerű olyan bábukat készíteni, amelyek esztétikusak, és könnyen kezelhetők. A kavicsokkal már korábban is próbálkoztunk, de végül a favicsok lettek a „nyerők”.

Miért vágott bele a táblás játékok gyűjtésébe, gyártásába?

A véletlen miatt. Az egyetemi éveim végén volt egy baráti társaságunk, akikkel időnként eltöltöttünk egy, egy estét borozgatással, beszélgetéssel, mindig valaki másnál. Amikor hozzánk jöttek,egy a táblás játékokról szóló könyvből mindenkinek készítettem egy játékot, még sokkal kezdetlegesebb megoldással, mint amilyenek a maiak. Egész éjjel játszottunk, és az egyik barátom mondta, miért nem foglalkozom ezzel, mert óriási kincs van a kezemben. Ez volt a kezdet, ami aztán a szenvedélyemmé vált, hiszen a játékot nagyon nehéz abbahagyni…

Hány táblás játékot ismer, mennyit gyűjtött és mennyi a saját gyártású játéka?

A gyűjteményem 62 darabból áll, de ennél jóval többet ismerek. Jócskán száz felett van a játékleírások száma otthon, és ezek arra várnak, hogy elkészítsük őket. A fejlesztésekkel a fiam foglalkozik, és három, négy saját továbbfejlesztett játékunkról beszélhetek. Fontosak a hozzájuk tartozó történetek. Győriként a város jubileumára elkészítettük az Ostrom nevű játékot oly módon, hogy a győri vár mintájára készített várat kellett ostromolni. De elkészíthető ez a visegrádi és a többi magyar várral is. Szerencsére őseink sok remek játékot találtak ki.

A táblás játék mennyiben játék, és mennyiben verseny? A sakk például az…

A legtöbbel lehet versenyeket rendezni. Nem vagyok versengő típus, de szeretek játszani. Azt gondolom, a játék az időtöltésnek olyan módja, amibe jól bele lehet feledkezni, ráadásul fejleszt, kizárja egy időre a világot, az összes bajával, örömével együtt.

A 62 játéka közül melyek a kedvencek?

Sok ilyen van. Az egyik a Vari, vagy Mankala, ősi afrikai játék, amit gödrökben, kavicsokkal kell játszani, jó, gondolkodtató játék. Aztán van egy észak-európai sakk típusú játék, a tablut, de nagyon szeretem Vargha Balázs Hadrend című játékát. Nagyon jó az a betűjáték, amelyik az ókori római birodalomból származik. Erre Arany János készített feladványt, egy olyan bűvös négyzetet, amelynek minden sor, oszlopa oda-vissza nézve értelmes szót ad.