Én mindig őszinte, igazságos voltam! - 90. születésnapján köszöntötték Bács Lajosnét

„Olyan boldogság, annyi sok jóság ért engem, szinte rám zúdult a sok szeretet a születésnapomon. Szólt ez is, megköszöntött az is, családtagok, szomszédok, barátok és régen nem látott ismerősök egyaránt.” – meséli örömmel a belépőknek a születésnapos.

Bács Lajosné 1935. szeptember 15-én született a Mezőkövesd melletti matyó településen, Szentistvánon. Szüleit korán elvesztette, testvéréről és róla egy darabig nagymamája gondoskodott. Később nevelőszülőkhöz került Vértesboglárra, ahol sok szenvedést kellett átélnie. „Ütöttek, vertek, tudtam, hogy itt már nincs sokáig maradásom. A faluban egy asszony mondta nekem, ő tud Fehérváron egy olyan családot, akinek kellene egy kis segítő, aki elmosogat, felmos, idemegy, odamegy. Én örömmel repültem ki abból a házból, és érkeztem meg a szabóhoz, Török Ignácékhoz, ahol három évet töltöttem.” 

A Videoton üzem élelmezési részlegénél állt munkába, majd a rádió gyáregységben dolgozott több évtizeden át. Marika néni ezekre az időkre így emlékezett:

„Nekem nem volt haragosom. A munkahelyen tizenhárman dolgoztunk, nagyon összetartóak voltunk, mint egy család. Ha valakinek bánata volt, együtt sírtunk, de ha valakinek jókedve, bizony mind együtt nevettünk!” Mint mesélte, nemcsak a munkahelyen, de otthon is helyt kellett állnia, ugyanis férjét korán elveszítette, és egyedül nevelte fel lányát. Hogy semmiben ne legyen hiányuk, vett egy varrógépet és éjjel-nappal járt a lába, hajtotta a masinát. Mint mondta, ennek köszönheti, hogy még ma is könnyedén felhúzza a térdét, nem sajog, nem fáj. A nyugdíjas éveket is aktívan töltő Marika néni szeretettel segített lányának, gondoskodott unokájáról. Napjait csendesen éli, szívesen elbeszélget a szomszédokkal, hallgatja a rádiót, figyeli a híreket.

A 90 éves születésnaposnak Molnár Tamás önkormányzati képviselő jókívánságok kíséretében adta át a város nevében az ajándékcsomagot, valamint a miniszterelnök gratuláló levelét.