Emlékmisén imádkoztak a szentéletű Kaszap István születésének évfordulóján

A szent életű fiatal hitvallóra, városunk díszpolgárára, Kaszap Istvánra emlékeztek hétfőn, Székesfehérváron, a Prohászka-templomban. A céltudatos, elhatározásaiban kitartó, sportos fiatalembert a magyar cserkészek, a hívő fiatalok napjainkban is példaképüknek tartják.

Bérczi L. Bernát O. Cist, zirci apát homíliájában Kaszap István életéből elevenített fel kevésbé ismert mozzanatokat. „Osztályának legerősebb tagja volt, de ezt soha senkivel sem éreztette. Azt jegyezték fel róla, hogy vidám volt, de bizonyos dolgokban nem ismert tréfát. Például a hitében. Olyan dolgokban, amelyek Istentől elszakíthatták volna őt. A szentgyónásban kiváló lelki vezetője által rátalált arra a kincsre, hogy mi az, ami őt közelebb vezetheti az Istenhez. Elhatározza, hogy él vele. Lépcsőről-lépcsőre halad, az Úrhoz egyre közelebb. Egyre inkább az Úrral összeforrni - ez volt az ő szíve vágya.”

Emlékmise a Prohászkában Kaszap István születésének évfordulóján

„Kaszap Istvánban könnyen formálható alapanyagra lelt az Isten kegyelme."

„Megbízható volt a végletekig. Sohasem kényeskedett. Mindent úgy fogadott, ahogyan az élet magával hozta.” - írta róla cserkészvezetője. Ahogyan Pál apostol mondja: „az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

„Kaszap István nem mérlegelgetett, kételkedett, hanem elfogadva a tiszta hitet, Istenre hagyatkozott. Még akkor is, amikor a betegség megközelítette, majd hatalmába kerítette. Mi pedig, testvérek sokszor nekiállunk harcolni, mert valami nem úgy lesz, ahogyan mi akarjuk, mi jónak találjuk. Ahelyett, hogy ráhagyatkoznánk az Istenre és kérdeznénk az Urat, hogy Uram, mi az akaratod ezzel? Érdekes felfedezni Kaszap István életében azt, ami ránk is vonatkozik.

Minden egyes cselekedetünk számít. Nincsenek lényegtelen pontok az életünkben. Felelősek vagyunk egymásért. Egyetlen jó szavunk örökre belevésődhet a másikba és egy szóbeli sértés - nemhogy fizikai - örökre - ha csak az Isten kegyelme ki nem tudja gyógyítani a mi hibánkat, bűnünket -megsértheti a másikat.

Kaszap István, természetszerűen, erényként gyakorolva adta a jót. Nagyon fontos - a manapság általános információáradatban, amikor a lehetőségek ezerfelé akarnak szakítani bennünket – a tudatosság, amivel Kaszap István nevelte önmagát.

Egész életünkben szükségünk van a tudatos önnevelésre. Hogy el ne veszítsük a helyes útirányt, hogy mindig a jó úton tartsuk magunkat.

Az ifjú Kaszap István pontosan megértette hitünk tanítását. Azt, hogy ha nem tanulja meg alárendelni önmagát, vágyait, ösztöneit az Istennek, akkor ezek széthúzzák, szétszakítják az emberi jellemet. Nagyon tudatos személyiségépítés az ő élete.” - hangsúlyozta homíliájában Bérczi L. Bernát.

„Isten a mi életünkben is megtermi gyümölcsét. Úgy, ahogyan az Evangéliumban Jézus elmondta. Ha mi jó földdé válunk, ami magába fogadja a magot, akkor kikel a mi búzakalászunk, termést hoz; egy magból harmincszoros, ötvenszeres, százszoros termést hozhat a lelkünk, így hálálva, sokszorozva meg az isteni kegyelmet." - zárta gondolatait a ciszterci főapát.

A szentmisét követően a főpásztor vezetésével a szent életű kispap sírjához vonultak a hívek, hogy együtt imádkozzanak Kaszap István mielőbbi boldoggáavatásáért. Az eseményen részt vett Dr. Cser-Palkovics András, polgármester, Mészáros Attila, alpolgármester és Dr. Horváth Miklósné, önkormányzati képviselő, valamint jelen voltak a Prohászka Imaszövetség, a Magyar Cserkészszövetség és a Kaszap Alapítvány tagjai is.