1956 - a Fadrusz-keresztnél imádkoztak a történelmi egyházak képviselői

Dr. Demeter Zsófia, történész ünnepi beszédében felelevenítette a történelmi eseményeket a II. világháború után kialakult hidegháborús helyzettől a forradalmi eseményeken át egészen az ellenállás megszűnéséig – az országos és budapesti mellett részletesen bemutatva a székesfehérvári történéseket is.

Fehérvár díszpolgára beszélt a városunkba telepített szovjet különleges hadtest parancsnokságának szerepéről, terrorról, a nyomorról, az értelmiség reformtörekvéseiről, diákmozgalmakról, az október 23-i első lövések fehérvári áldozatáról, a Székesfehérvári Középiskolás Diákszövetség megalakulásáról, a hadszíntérré változott városról, a gyűlésekről, a hat halálos áldozatról a Szabó Palota előtt, a tömegtüntetésekről, gyűjtésekről, a Budapestre indított gyógyszerszállítmányokról.

Történelmi egyházak imádságos emlékezése a Fadrusz-keresztnél

megkezdte adását a Vörösmarty Rádió, amelynek szignálja a Szózat első két sora volt. Szimbolikus jelentősége volt annak is, hogy a Prohászka-templom kiskupolájának díszvilágítását helyreállították a MÁV forgalmi villanyszerelői.

Hazaérkeztek a váci börtönből szabadult politikai foglyok, megkezdődött a szovjet tisztek családtagjainak evakuálása, felszerelték a Diákszázadot, és november 3-án, szombaton mindenki a termelés újraindításán dolgozott. Vasárnap azonban megindult a második szovjet intervenció: hajnalban tankok támadtak a városra. Székesfehérvár lerohanása a szovjet 38. hadsereg feladata volt. A forradalom egy hónapos évfordulóján a nőtüntetésen mintegy 3 ezer asszony békességben és méltóságban vonult fel a Városháza elé, majd a székesegyház előtti emlékkereszthez vonultak, némán.

„A helyen, ahol most állunk feltétlenül kell befejezésül egy kis sétát tennünk. Nem tudhatjuk, hogy a ferde szemállású, messziről jött szovjet katona, aki a város legfőbb stratégiai pontja, a Városháza kapuja ellövésekor tudta-e, hogy éppen Justitia szobrát célozza. A találat azonban fontos, hiszen az igazságnak ezzel valóban jó időre vége lett. D. Perényi István erről is készített fényképet. Még döbbenetesebb azonban legszebb képe. Ezt a helyszínt, a kitört ablakú Ferences templom előtt a Fadrusz szobrot örökítette meg.

A megfeszített Krisztus keresztjéhez odatámasztották a Városháza kapujáról a néhány napra hivatalossá vált Kossuth-címert.

Nagyon valószínű, hogy ez a kép november 4-én keletkezett, s az is, hogy csupán rövid ideig volt látható. Csak Perényi doktor filmszalagja őrizte meg évtizedekig a fotelbe rejtve. A zárókép ugyanazt a fájdalmat tükrözi, amit Bibó István államminiszteré. A kormány államminisztere, Bibó István, történész egyedül maradt a Parlamentben november 4-én. Miközben már szovjet csizmák járták a történelmi lépcsőket, írógépén üzenetet kopogtatott. Kiáltványt fogalmazott a forradalmi nemzet érdekében, kifejtve, hogy a szovjet támadás semmivel sem indokolható. Kiáltványát ezen szavakkal zárta: „Isten óvja Magyarországot!” Úgy legyen!" – zárta gondolatait Dr. Demeter Zsófia.

Az ünnepi beszédet követően a történelmi egyházak képviselőinek imádsága következett: Spányi Antal megyés püspök, Bencze András, evangélikus lelkész, Izsay Szilvia beosztott református segédlelkész asszony és Kovács Dániel, baptista lelkész mondtak imát az 1956-os hősökért, hazánk múltjáért, jelenéért és jövőjéért.

Az imádságos megemlékezés végén, hagyományosan két koszorút helyeztek el a székesfehérvári áldozatok neveit felsorakoztató tábla előtt. Koszorúztak a történelmi egyházak képviselői és a közéleti vezetők; Törő Gábor, országgyűlési képviselő, Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke, Dr. Simon László, a Fejér Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja. Pásztor Katalin és Miklós Turi Katalin Christoph Willibald Gluck: Boldog lelkek tánca című művét adták elő fuvolán.