Elsőcsütörtök a cisztereknél - a város papságával celebrált misét Spányi Antal, püspök

„Jézus eljött közénk, mert mindennél jobban érdekelte a Bethesda tó partján harmincnyolc éve fekvő vénember sorsa. Mert érdekelte a naiv ifjú sorsa. Érdekelte a kánai menyegző boldogságuk napjait élő fiatal párjának sorsa, akik arra döbbentek rá, hogy elszámították magukat és nincs több boruk.

Mondhatnánk tovább: az elesetteket, a szegényeket, a magukra maradottakat, az élet peremére sodortakat, azokat akik ennek a világnak nem számítanak, felejthetőek.

Eljött, mert embereket keresett, akiket a mennyei atyának tud átadni. Eljött és ezért vállalta a mi sorsunkat, élte, mintegy harminc éven keresztül a hozzá hasonló emberek sorsát, ami kemény, nehéz és nélkülözésekkel teli volt.

Eljött, hogy tanítson bennünket az Isten szeretetére,

az Isten szavának felismerésére, meghallgatására, arra, hogy kitárjuk életünket a Jóisten számára. Eljött és odaadta az életét értünk, hogy megváltson bennünket, vagyis helyreállítsa mindazt, amit mi bűneinkkel, gyarlóságainkkal, gyengeségünkkel tönkretettünk.” - emelte ki szentbeszédében Spányi Antal, püspök.

„Mi is ott vagyunk az ő látószögében.

Keresi, hogyan szólíthat meg, hogyan tud segíteni, hogyan tud felemelni, hogyan tudja az életemet mássá tenni, hogyan tudja a figyelmemet a lényegtelenről a lényegesre irányítani, az igazi értékek felé fordítani. Isten keres bennünket. De mi hagyjuk-e, hogy az Isten megtaláljon, megszólítson?

A mi dolgunk az, hogy az Isten szavát befogadjuk, magunkévá tegyük és törekedjünk arra, hogy ezt napról-napra megvalósítsuk.

Ha így lenne, - azt hiszem - kevesebb indulat lenne bennünk, kevesebb sértődöttség, kevesebb vádaskodás, kevesebb keserűség, hogy ez vagy az nem adatott meg nekem, sokkal több békesség lehetne.

Jó lenne, ha tudatosan próbálnánk keresni a találkozásokat.” - hangsúlyozta a főpásztor.

Elsőcsütörtöki közös Eucharisztia-ünnep a ciszterci templomban