Boldog vagyok és büszke, hogy megéltem ezt a kort! - 90 éves lett Szendrői Péter István

Szendrői Péter István Szombathelyen született 1935. november 11-én. Az élet úgy hozta fiatalsága idején, hogy nem folytathatta tanulmányait a kőszegi iskolában.

Családja 1951-ben költözött Siófokra, ahol kőművesnek tanult, majd a fehérvári Útépítőben folytatta esti technikumban. 1956-ban végzett magasépítőként és a Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, a későbbi ARÉV-hez került. Szorgalmának, kitartásának köszönhetően haladt felfelé a ranglétrán: művezető, építésvezető, majd főépítésvezető lett. Csapatával sokfelé dolgoztak: Székesfehérváron, a Balaton környékén, illetve a megyében Sárbogárdon, Móron, Mezőfalván.

Szendrői Péter István születésnapi köszöntése

1966-tól a Kőműves Főüzem vezetőjeként a hagyományos kőművesmunkák mellett az épületek összeszerelését végezték – lehetett vasbeton vagy acélszerkezet. A panelházak szerelését Dunaújvárosban és Győrben tanulták meg, és kollégáival elsajátították a hegesztés technikáját is. A vállalat összesen 25 ezer lakást épített fel, ebből 17 500 panellakást Székesfehérváron. Mint meséli, sosem volt gond, ha valami újat kellett megtanulni, minden innováció érdekelte és érdekli ma is. Egy szobányi műszaki irodalom állt mindig rendelkezésre otthon is. „A székesfehérvári lakásokhoz fűződött leginkább a munkám, sok emlékezetes történetet őrzök. Például amikor a József utcában megépültek az első panellakások, a lakókat már az előtt beköltöztették, mielőtt elkészült volna a fűtést biztosító kazánház. Mit volt mit tenni, a felmerülő problémát meg kellett oldani, hiszen jött a tél. A megoldás az lett, hogy átmenetileg egy kiselejtezett mozdony lett a kazánház, amelynek egy olyan magas kéményt kellett építenünk, hogy a füst a négyemeletesek felett elszálljon.” 

A családról érdeklődve is örömmel mesél. Feleségével 65 éve élnek boldog házasságban, két kezükkel és sok-sok segítséggel építették fel a házukat. 

Visszatérve még szakmájához kiemeli, hogy elég hosszú a sora az építőmestereknek a családban, amely a szülőkkel indult, az ünnepeltet és feleségét pedig lányuk és két unokájuk követte ezen az úton. Nemrégiben az ötödik generációból a legidősebb dédunoka is jelezte: ő bizony belsőépítész lesz.

Szendrői Péter István mindennapjai ma is tevékenyen telnek. A ház körüli teendők mindig adnak elfoglaltságot, és szerencsére a sok munkával, odafigyeléssel és szeretettel teremtett otthonban – ahogy a család nevezi, az anyahajón – állandóan hazatér valaki az unokák, dédunokák, a tágabb család tagjai közül, hogy a terített asztal mellett egy jót beszélgessen a csillogó szemű nagyszülőkkel.