Blahalouisiana és a Vidi - interjú Jancsó Gábor zeneszerzővel

Jancsó Gábort arról kérdeztük, hogy hogyan kapcsolódik össze a zene és a foci, a könnyű- és a klasszikus zene, és miért esett a választása éppen Májer Lajosra..

Mennyire fontosak számodra a fehérvári gyökerek - gondolok a Balahalouisiana-ra, és persze a mostani művedre, amelyet Májer Lajos emlékének ajánlottál?

Nagyon fontosak természetesen, mindig is tudni fogom honnan jöttem, és hogy mennyit adott ez a város, és ad a mai napig. Nem is tudom elképzelni azt, hogy ne Fehérvaron nőttem volna fel. Minden utca egy emlék, egy inspirációs forrás szinte.

Hogy kapcsolódik össze a komolyzene és futball?

Ebben a műben változik a dinamika, a hangulat, a tempó úgy, ahogy futballmérkőzésen is változnak ezek a dolgok. Gyerekkoromban 9 evet fociztam a Videotonban. Nagyon fontos helye van a focinak az életemben, a mai napig járok Budapesten is heti egyszer. Szerintem a focinak ugyanolyan erős közösségi összetartó ereje van, mint a zenének, a koncerteknek. 

Pályán már nem láthattad, ha jól gondolom, Májer Lajost, hogy esett rá a választásod, miért éppen neki/róla komponáltál egy új művet?

Megmondom őszintén, amikor láttam a pályázati kiírást, fogalmam sincs hogyan, egyszerűen csak eszembe jutott. Tényleg így történt. Megtalált ez az ötlet. Gyerekkoromban találkoztam vele, ő a ’87-eseket edzette, én a ’89-esek csapatában voltam. 

Kapcsolódva az előző kérdéshez: hogy képzeljük el a munkafolyamatot, amikor kitalálod, hogy focista emlékének fogod ajánlani a komolyzenei művet, mi inspirál, milyen eszközökkel tudod felidézni a személyiségét, játékát, a két játék (a zene és a foci) hol tud összekapcsolódni?

Megpróbáltam hősies elemeket beletenni a zenébe, megtartani az a jelleget is hogy ez egy emlékül szolgáló mű. Tudom mennyit jelent a fehérvári labdarúgás számára (és a magyar labdarúgás számára is) az a siker, amit ő elért. Gólt rúgni a Real Madridnak, küzdeni, majd fiatalon elmenni. Ezek voltak a fő inspirációk.

Nálunk komolyzenei zeneszerzőként mutatkozol be, de nyilván tudjuk, hogy van egy könnyűzenei pályafutásod is. Mennyire tud egyik a másikra támaszkodni, tudsz-e mozogni oda-vissza a két műfaj között, és nem okoz-e kvázi "tudathasadást", hogy nem állsz az egyik vagy a másik oldalra (már, ha létezik a két oldal, mert szerintem csak a zene van :)?

A Zeneakadémia óta a kettő nálam egy. Az egyik segíti a másikat, sokszor gondolok arra hogy van a klasszikus zenei gondolkodásomban valami könnyűzenei, es ez fordítva is igaz, de szerintem a jó zeneszerző univerzális. Morricone is irt fantasztikus pop dalokat, ha jól tudom Hans Zimmer is könnyűzenei formációban kezdte, és meg sorolhatnám. A Zeneakadémia nagyon sokat segített tágítani a zenei gondolkodásomat. 

Az interaktív koncertshow-n szokás szerint személyesen is találkozhatnak Jancsó Gáborral, akit - a többi zeneszerzővel együtt - Dobri Dániel és remélhetőleg (szokás szerint) a lelkes közönség is kérdezi majd.