Az Aranybulla kibocsátásának évfordulója alkalmából helyeztek el virágokat az emlékműnél

Az Aranybulla a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely többek között kötelezővé tette a sérelmek előadására alkalmas fehérvári törvénylátó napok évenkénti megrendezését.

Székesfehérvár Önkormányzata és közössége nevében dr. Cser-Palkovics András polgármester és Róth Péter alpolgármester, Öreghegy önkormányzati képviselője helyezett el virágot az Aranybulla emlékévre megújult emlékműnél.

Az Aranybulla kiadásának 803. évfordulójára emlékeztek

"A mi városunk számára büszkeség, hogy ezek a történelmi események itt történtek Székesfehérváron, erről szólt az Aranybulla emlékmű és közvetlen környezetének felújítása is, amely ma egy gyönyörű kirándulóhely és emlékezőhely. Hagyományosan Szent György napján emlékezünk az Aranybulla kiadására, ami azért is fontos, mert Székesfehérvár számos történelmi eseménye kötődik ehhez. Elég a Városháza Dísztermére gondolni, ahol a fő festmény az Aranybulla kibocsátását szimbolizálja, alatta pedig az Aranybulla első cikkelye olvasható. Ez két vonatkozásban is Fehérvárról szól, az egyik az utódok kötelezettségévé teszi azt, hogy a Szent István királyra itt Székesfehérváron kell emlékezni: erre hivatkozva szoktuk mondani, hogy az állami és egyházi ünnepségeknek is valójában a mi városunkban lenne a helye augusztus 20-án. A másik fontos üzenet pedig - ami akkoriban egy nagyon modern gondolat volt - hogy a királynak minden évben meg kell hallgatnia az emberek panaszait és annak is Székesfehérváron kellett megtörténnie. Miközben a mában emlékezünk, tisztelettel hajtunk fejet a város akkori lakosai előtt, akik ezt a történelmi múltat és felelősséget felvállalták." - mondta el az emlékezés kapcsán dr. Cser-Palkovics András polgármester.

A II. András magyar király által 1222-ben, a székesfehérvári országgyűlésen kiadott Aranybullát gyakorta hasonlítják az angolok 1215-ös Magna Cartájához.

Ennek alapja az, hogy a bulla volt a magyar nemzet első alkotmányos dokumentuma, míg a Magna Carta az angolok első alkotmányos okiratának tekinthető. András király 1222-ben országgyűlést hívott össze Székesfehérvárra és ott megállapodott az Aranybulla alkotmányos erejű pontjairól – a királyi szabadságlevélről, amely a legtöbb elemében 1848-ig érvényesen Magyarország alkotmányos rendszerének alapját képezte.

Az okirat megállapította a magyar nemesség jogait, azok között a király iránti engedetlenség jogát (jus resistendi) is, arra az esetre, ha az uralkodó a törvényeket sértő magatartást tanúsít. A nemesek és az egyház minden adó alól mentesültek,és nem kényszerítették őket háborúra Magyarország területén kívül, és nem voltak kötelesek finanszírozni az ilyen háborút. A bulla egy történelmileg fontos dokumentum volt, miután lefektette az egyenlőség elvét a nemezet valamennyi nemessége számára.