Schmitt Pált, a Fidesz-KDNP jelöltjét választotta meg köztársasági elnöknek kedden az Országgyűlés. A titkos szavazáson már az első fordulóban eldőlt, hogy ki kerüljön a legfőbb közjogi méltóság tisztségébe: a képviselők közül 263-an támogatták szavazatukkal a házelnököt, aki augusztus 6-án váltja hivatalában Sólyom László jelenlegi államfőt. Balogh Andrásra, a szocialisták köztársaságielnök-jelöltjére 59 szavazat érkezett.
A szavazás részleteit ismertetve az elnöklő Lezsák Sándor elmondta, a képviselők 366 szavazólapot vettek fel, ezeket hiánytalanul megtalálták a szavazóurnában. Az érvénytelen szavazatok száma 44 volt, a 322 érvényes voksból 59-et Balogh Andrásra, 263-at Schmitt Pálra adtak le. A bejelentést követően Schmitt Pál letette esküjét és ellátta kézjegyével az esküokmányt.
Az eredményhirdetés alatt Balogh András megtapsolta Schmitt Pál sikerét. Az esküokmány aláírását követően Schmitt Pál kezet fogott az eseményeket az egyik parlamenti páholyból figyelemmel kísérő Sólyom Lászlóval, Balogh Andrással, Baka Andrással, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság első emberével és Mádl Ferenc volt köztársasági elnökkel. Gratulált neki Orbán Viktor miniszterelnök, akit a parlamenti frakciók képviselői és a kormány több tagja is követett. A Jobbik korábban jelezte, hogy felveszik ugyan a szavazólapokat, de nem tesznek ikszet egyik név mellé sem, az LMP frakció tagjai pedig nem vették fel a szavazólapokat, mert egyik jelöltet sem tartják megfelelőnek az államfői posztra.
Életrajz
Schmitt Pál 1942. május 13-án született Budapesten.
1965-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelem szakán kapott diplomát, 1992-ben a Testnevelési Egyetemen doktorált, ugyanitt 1994-től címzetes egyetemi tanár.
1955-ben párbajtőrvívóként kezdte sportolói pályafutását, egyéniben kétszer nyert magyar bajnokságot, s 1965-77 között 130 alkalommal szerepelt a válogatottban. A párbajtőrcsapat tagjaként 1968-ban és 1972-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, s 1970-ben, majd 1971-ben világbajnok is lett.
1965-től a HungarHotels Vállalatnál kezdett dolgozni, 1976-ban kinevezték az Astoria Szálló igazgató-helyettesévé. A szállodaiparból 1981-ben visszatért a sport területére, a Népstadion és Intézményei főigazgatójává nevezték ki. 1983-88-ban az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt. A Magyar Olimpiai Bizottságban 1983-tól főtitkár, majd 1989 óta a testület elnöke. 1985 és 1990 között a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának elnöke volt.
1983-ban beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai sorába. 1991-től a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett, 1995-ben a NOB alelnökévé választották, 1999 óta a NOB protokollfőnöke. Emellett 1995-től a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, 1999-2007 között az Olimpikonok Világszövetségének elnöke is volt.
Diplomáciai pályafutása 1993-ban kezdődött, amikor kinevezték madridi nagykövetnek, 1995-ben akkreditálták Andorrában is. 1999-ben Svájcban lett nagykövet, s akkreditálták Liechtensteinben is. 2002-ben független jelöltként az ellenzéki Fidesz és az MDF támogatásával az önkormányzati választásokon elindult Budapest főpolgármesteri címéért.
2003-ban belépett a Fideszbe, majd 2003-2007-ben a párt alelnökeként dolgozott. A 2004-es EP-választáson pártja listavezetője volt, s az Európai Parlament tagja lett, majd 2009-től az Európai Parlament elnökségének tagja, s egyik alelnöke volt. 2010 áprilisában a Fidesz országos listáján nyert országgyűlési képviselői mandátumot, majd május elején lemondott EP-mandátumáról. 2010. május 14-én a parlament alakuló ülésén a képviselők az Országgyűlés elnökévé választották.
Magyarország államfői 1919 óta
Magyarországon az I. világháborút követően 1918. november 16-án kikiáltották a népköztársaságot, s az állami főhatalmat 1919 elejéig a Károlyi Mihály miniszterelnök vezette népkormány gyakorolta. Amikor Károlyi 1919. január 11-én lemondott a kormányfőségről, a Nemzeti Tanács ideiglenes köztársasági elnöki minőségben államfői hatáskörrel ruházta fel.
1919. január 11-1919. március 21. - gr. Károlyi Mihály (ideiglenes köztársasági elnök)
1919. március 21-1919. augusztus 1. - Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnöke)
1919. augusztus 1-1920. március 1. - Az államfői tisztség betöltetlen maradt.
1920. március 1-1944. október 16. - Horthy Miklós (kormányzó)
1944. október 16-1945. - Szálasi Ferenc ("nemzetvezető")
1945-1946. február 1. - Az államfői tisztség betöltetlen maradt.
1946. február 1-1948. augusztus 3. - Tildy Zoltán (köztársasági elnök)
1948. augusztus 3-1949. augusztus 23. - Szakasits Árpád (köztársasági elnök)
1949. augusztus 23-1950. április 24. - Szakasits Árpád (az Elnöki Tanács elnöke)
1950. május 8-1952. augusztus 14. - Rónai Sándor (az Elnöki Tanács elnöke)
1952. augusztus 14-1967. április 14. - Dobi István (az Elnöki Tanács elnöke)
1967. április 14-1987. június 25. - Losonczi Pál (az Elnöki Tanács elnöke)
1987. június 25-1988. június 29. - Németh Károly (az Elnöki Tanács elnöke)
1988. június 29-1989. október 23. - Straub F. Brunó (az Elnöki Tanács elnöke)
1989. október 23-1990. május 2. - Szűrös Mátyás (ideiglenes köztársasági elnök)
1990. május 2-1990. augusztus 3. - Göncz Árpád (ideiglenes köztársasági elnök)
1990. augusztus 4-2000. augusztus 4. - Göncz Árpád (köztársasági elnök)
2000. augusztus 4-2005. augusztus 4. - Mádl Ferenc (köztársasági elnök)
2005. augusztus 5-2010. augusztus 5. - Sólyom László (köztársasági elnök)
2010. augusztus 6- Schmitt Pál (köztársasági elnök)