Kihívás és élmény a Nemere építése - beszélgetés Józsa Dáviddal és Kiss Benjáminnal

Bár a koronavírus-járvány lassította a munkát, ennek ellenére folyamatosan halad az Albatrosz Repülő Egyesület és a Régi Magyar Vitorlázórepülő Sportalapítvány közös projektje, a 85 évvel ezelőtt Székesfehérváron készült vitorlázórepülő, a Nemere újraépítése. Az elmúlt hónapokban gyarapodott a szárny bordáinak száma, és folyamatosan bővül a segédtartók alkatrészének száma is. 
2021.04.28. 12:38 |
Kihívás és élmény a Nemere építése - beszélgetés Józsa Dáviddal és Kiss Benjáminnal

Az aprólékos, pontos, nagy odafigyelést igénylő munkáról, a projekt jelenéről és egy nyertes pályázatról is beszélgettünk Józsa Dáviddal és Kiss Benjaminnal, az Albatrosz Repülő Egyesület tagjaival.

A székesfehérvári repüléstörtént 100., a Nemere „születésének” 80. évfordulóján 2016-ban indították útra a projektet. A tervrajz elemeinek egyre több része kézzel fogható. Hol tart most a vitorlázógép újraépítése?

Józsa Dávid - A törzs 80 százalékos, a famunkák előrébb vannak, a fém alkatrészek szerkezetével, számításaival foglalkozunk most. A szárny elkészítése komoly feladatot jelent, hiszen egy olyan speciális kialakításról van szó, amelyben minden borda más, a csűrők ívelhetőek. Rotter Lajos 1936-ban mind a repülésével, mind a repülőgép építésével egy jó húsz évvel megelőzte a korát. Annak idején négy hónap alatt, a székesfehérvári Állami Repülőgép Javító Üzemben az asztalosok mindennap, reggeltől estig ezen a gépen dolgoztak, és óriási tudás volt mögöttük. Ez a tudás, hogy valaki farepülőgépet építsen, sajnos mára már eltűnőben van. Ezért nekünk most nehezebb a dolgunk: hiába van meg a teljes tervdokumentáció, vannak dolgok, amiket a gyártás technológiával kapcsolatban korabeli szabványokban és szakkönyvekben nekünk kell megkeresni, hiszen az első Nemere építéséről nem maradt meg semmilyen technológiai utasítás. Szerencsére a komoly külföldi szakirodalom mellett rendelkezésre állnak a korabeli építési szabványok is.

Az asztalosműhely falán egyre több helyet foglalnak el az elkészült bordák, amelyekből a szárny épül fel, de azért a felvágott, előkészített lécek száma sem lebecsülendő.

Kiss Benjamin - A repülőévad októberi zárását követően nagyobb erővel folytattuk a munkát itt a műhelyben. Folyamatosan itt vagyunk, de sajnos a járvány bennünket is lassításra kényszerített. Betartva az egészségügyi előírásokat felváltva egyenként dolgozunk. Ennek ellenére úgy gondolom, jól haladunk: a segédtartók és a szárnybordák készülnek jelenleg. A szárnynak összesen 128 bordája és félbordája van, amelynek mintegy fele készen van. Aprólékos, finom munka, amely – talán mondanom sem kell – nagy pontosságot, odafigyelést kíván. Ennek a repülőgépnek úgy kell megépülnie, ahogy az eredeti Nemere épült. Nem egy makettet, hanem egy repülőgépet építünk, amellyel a levegőbe emelkedünk majd, és a célunk az is, hogy a gyermekeink akár 20-30 év múlva is repülhessenek vele.

Az alkotók lelkesedését érzem a szavakból, és láthatjuk az elkészült elemekből is. A fizikai munka mellett a támogatók szerzéséről is Önök gondoskodnak?

J.D. - Sokan és sokat dolgozunk a műhelyben, de fontos megjegyezni, hogy ez támogatók nélkül nem menne. Szerencsére sokan mellénk állnak. Sok segítséget kaptunk a kezdetektől fogva Székesfehérvár Önkormányzatától és annak idején a Honvédelmi Minisztériumtól is. Gulyás Józseféknek hála az asztalos üzemükben kaptunk egy műhelyt, ahol mindennap dolgozunk. Mi pedig folyamatosan figyeljük a lehetőségeket. Ennek köszönhetően nyertünk a tavalyi évben egy nagyon komoly szalagfűrészt, amely sokat segít a munkánk során. Egy évvel ezelőtt, a tavaszi karantén alatt olyan gépet kerestem, amely a lécek még pontosabb vágásában segített volna. Egy osztrák cégnél találtam egyet, amely erre megfelelő lett volna, de olyan árajánlatot kaptunk, amely másfélszerese volt a mi teljes projektünk költségvetésének. Két héttel később azonban a karantén miatt egy kihívást hirdetett ez a cég, amelyre az otthon alkotó hobbi asztalosok projektjeit várták. Három nagyértékű gép volt az első három helyezett jutalma. Bátrak voltunk, belevágtunk, bár amikor megtudtuk, hogy 650 pályázat érkezett, egy kicsit elbizonytalanodtunk, de ekkora a nevezést már beadtuk. Kiss Benjaminnal egy kisfilmet forgattunk a 18-as erősített borda elkészítéséről, és mellékeltük a történetünket. A szakmai zsűri beválasztott bennünket az első ötvenbe, amelyből aztán a közösség szavazataival a második helyen végeztünk. Nyertünk egy nagyon értékes szalagfűrészt, amellyel azóta is sokat dolgozunk.

A legutóbbi Börgöndi Repülőnapon is láthatta a közönség a már elkészült részeket, és egyre több helyen olvashatunk is a Nemeréről.

J.D. - Igen, szerencsére egyre szélesebb körben lesz ismert a Nemere története, mind az újraépítés, mind a 85 évvel ezelőtti építése és az általa megtett, nevezetes út is. Mint ismert, Rotter Lajos saját maga tervezte vitorlázó repülőgépével 1936-ban, a berlini olimpián szerzett dicsőséget Magyarországnak. A Fehérváron készült géppel, amelynél számos új dolgot alkalmazott, az olimpián Berlinből Kielbe repült. A 326,5 kilométert 3 óra 55 perc alatt tette meg, ez volt a céltávrepülés akkori világrekordja.

Az Albatrosz Repülőegyesület honlapján és a közösségi oldalon is folyamatosan figyelemmel követhetjük az építést. Legutóbb arról olvastam, hogy elkészült a Nemere csűrő differenciáló himba eredeti tervrajzának digitális modellje. Nem repülő-szakújságíróként muszáj megkérdeznem, ez az alkotóelem mit szolgál?

K.B - A repülőgép tervrajzainak tanulmányozása során nemcsak a fa alkatrészeknél találkozhatunk különleges megoldásokkal, hanem a fém alkatrészeknél is. Az ívelőlapként is funkcionáló csűrők íveltségének állításához egy igazán egyedi differenciál csűrő-himbát tervezett Rotter Lajos, amely lehetővé tette a csűrőlapok felhúzását, illetve leengedését. Az eredeti tervrajzok digitális modellé alakítását Barna Ádám gépészmérnök hallgató végzi, és e tervek alapján készül majd el az alkatrész.

J.D. - Hiába egy farepülőről beszélünk, nagyon sok a fémszerkezet, ami benne van: csapok, himbák, görgők, amiket le kell gyártani. Erről zajlanak már tárgyalások, és nagyon remélem, hogy nyár közepére elkészül az összes fémszerkezet. Ha ekkora már lesz lehetőségünk a repülőtéren megfelelő hangárban tárolni a törzset, akkor ott folytatódhat az építés, hiszen a 10 méteres szárnytartók és a teljes szerkezet összerakásához is szükséges a nagyobb tér.