Beszélgetés a karanténhelyzet tanulságairól Brückner Ákos Előd ciszterci atyával

Brückner Ákos Előd, a ciszterci rend örökfogadalmas tagja. 1933. június 24-én született Budapesten. A Győri Szeminárium spirituálisa majd a Budai Ciszterci Rendház házfőnöke, 2011-től a Székesfehérvári Ciszterci Nagyboldogasszony templom plébánosa és a Ciszterci Szent István Gimnázium spirituális vezetője.

Mezítlábas, módon, a lehető legegyszerűbben, egy szál mobiltelefonnal fogtunk hozzá márciusban a szombat esti és vasárnap délelőtti szentmisék online közvetítéséhez, képviselő-testületünk tagja, Nagy György és Fux István, kántor segítségével. Később a gyenge hangerő miatt még egy mikrofont közbeiktattunk és rutinosabbá is váltunk. Van adatunk; havonta mintegy ezerhétszázan kattintottak a ciszterci templom közösségi oldalára, illetőleg a plébánia honlapjára, ha arra gondolok, hogy egy címről nem csak egyvalaki vette így az adást, akkor nem is olyan kis szám, mindenesetre a közösség kapcsolatait mutatja.

Minden történésnek van egy teológiai, az istenkapcsolatig vezető mélysége. Egy próbatételbe kerültünk bele és ami megtörtént velünk, az nyomot hagyott bennünk, mint a fákban az évgyűrű.

Megvan a lehetőségünk, hogy becsüljük azt az elmélyülést, ami fel volt, fel van kínálva, hogy valamiképpen a lelkünk utolérjen bennünket. A hétköznapokban erre nem sok lehetőség van, de a bezártságban a létünket egy kicsit mélyebben át lehetett élni. És mindent mást, ami távlat, ami transzcendens.

Mindez létezésünket, életünket, közösségünket egy nagyobb képben engedni látni. Mi a fontos és mi kevésbé?

Ez arra szolgál, hogy az ember magában is rendet teremtsen; mennyi minden szabadul fel ilyenkor! Elképesztő, hogy milyen szeretetgyűrű veszi körül az embert. Fiatalok, keresik a gyónási lehetőséget, sokszor cseng ez ügyben ezekben a napokban a telefonom.

Nem vagyunk kisistenek, a valósághoz kell igazodnunk.

Milyen a kapcsolatunk a valósággal? Ha a magunk által gyártott sémák, sztereotípiák mentén élünk, mely szerint nekünk van igazunk és mindig csak azt látjuk, amit kitalálunk, ez nagyon bekorlátozza az embert.

Boldog az ember, aki mer távlatokban látni, gondolkozni.

Megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy kincs a másik ember, akár családon belül vagy ismeretségi körben. Milyen nagy ajándék az, hogy fontosak vagyunk egymásnak! Az alkalmazkodás és mértéktartás nagy eszköze is volt ez a bezártság, lehetőséget adott arra önmérsékletet tanúsítsunk.

Szintén óriási dolog volt, ahogyan a tanárok és diákok egyaránt megtanultak online dolgozni, már én is el tudom olvasni számítógépen a gyerekek hittan házi dolgozatait, nagyon sokat épülök rajta és próbálom meg is válaszolni ezeket.

Május 21-én, a régi „Áldozócsütörtök” napján 17 és 19 óra között - mint a Székesfehérvári Egyházmegye minden templomában - a ciszterci templomban is szentségimádást tartanak az egyházmegye lelki megújulásáért, papi és szerzetesi hivatásokért, a családokért és a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért.