A 90. születésnapját ünneplő Szabóné Miklós Esztert köszöntötték a Széchenyi úti református templomban

A Széchenyi úti református templomban a vasárnapi istentiszteleten elsőként Brunner Vilmos lelkipásztor köszöntötte a híveket, külön kiemelve, hogy a gyülekezet egyik oszlopos tagja, Szabóné Miklós Eszter éppen szombaton töltötte be 90. életévét.

Az ünnepi alkalomból a város ismert és kedvelt személyisége legkedvesebb versét, Várnai Zseni „Szolgálj, szívem” című költeményét osztotta meg a megjelentekkel, majd igencsak meglepődött és elérzékenyült, amikor dr. Cser-Palkovics András polgármester egy csokor virággal elébe állt, s köszöntötte őt a kerek születésnapon.

Szabó Miklós Eszter köszöntése 90. születésnapján

„Egy születésnapot az Isten házában ünnepelni imádsággal, közös énekléssel, versekkel – ennél nem kell több: valójában az emberi lét legszebb dolgai ezek, lélekben és szívben is. Eszti néni különösen megérdemli, hogy közösségben köszöntsük őt, mert ha van mintaszemélyisége annak, hogy mit jelent, illetve miért fontos közösséghez tartozni, akkor az ő!” – szólt az ünneplőkhöz Székesfehérvár polgármestere, aki felidézte, Eszti néni tanárként is a város igazi közösségi motorja volt, majd nyugdíjba vonulása után Fehérvár kulturális, irodalmi életének meghatározó szereplőjeként a vers szeretetének és átadásának lett mindenki által ismert és szeretett személyisége.

„Amikor Eszti néni verset mond és ad át, akkor valójában szeretetet ad át! Fogadjuk el ezt a szeretetet, s vigyük ezt haza az imádság mellett. Mert ha így éljük a mindennapokat, akkor bármi is forrong a világban, mi itt békességben élhetünk egymással!” – fogalmazott Székesfehérvár polgármestere.

Ugyancsak jó egészséget kívánt a születésnaposnak Bakonyi István, a meglepetésköszöntés szervezője, aki Vers és élet címmel korábban könyvet is írt a tanítónőről.

„Nagy ajándék vagy nekünk a város szűkebb és szélesebb közösségét illetően is. Egy olyan életpályát ismerhettem meg a veled való beszélgetések során, amely példás lehet a mai nemzedékek számára. A Vörösmarty Társaság, a Csoóri Sándor Társaság és persze a református gyülekezet is folyamatosan jelen van az életedben. Köszönjük, hogy itt vagy velünk, nekünk, Isten éltessen sokáig!” – mondta az irodalomtörténész, majd Vakler Lajos szerkesztő-újságíró osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel.

Szabóné Miklós Eszter 1936-ban született Iszkaszentgyörgyön, szegény sorsú szülők gyermekeként, a három testvér közül ő volt a középső. Habár Eszternek nehéz gyermekkora volt, nagyon szeretett tanulni, s már akkor is szívesen szerepelt a vallásos alkalmakon. A magyartanára, Györgyi néni vette észre, hogy van érzéke a versekhez, s amikor elküldte egy szavalóversenyre, a Szózat elmondásával második helyezést ért el. Felső tagozatosként pedig már azt is tudta, hogy gyermekekkel szeretne majd foglalkozni. Ebbéli vágyát nagyban segítette, hogy a falu tanítója meggyőzte az édesapját, a középső gyermeknek a fehérvári tanítóképzőben van a helye. 

Amint egy korábbi interjúban nyilatkozta, a fehérvári tanítóképzőben elsősorban a módszert, a tanítás lényegét tanulta meg, s büszke volt arra, hogy „egyszerű, faluról városba került fiatalként is bizonyítani tudta: szorgalommal, kitartással és alázattal helye van az iskolapadban és a katedrán egyaránt. A fiatal Eszter az érettségi után azonnal a magyaralmási iskolába került, ahol nem volt egyszerű dolga, hiszen 31 elsős és 16 harmadikas gyermeket bíztak rá, miközben a tanítói képesítést csak közben, egy év tanítás után szerezte meg. Ám a fiatal tanítónő megbirkózott a helyzettel, az összevont osztállyal, sőt még színjátszó- és tánccsoport alapítására is volt ereje: a Liliomfival és más darabokkal járták a környék falvait. Egy évet töltött itt, majd visszament a szülőfalujába, mert Iszkaszentgyörgynek szüksége volt pedagógusra. Ott ismerkedett meg Rakk Ferenccel, a műszaki egyetemet végzett mérnökkel, ám a házasságuk mindössze hat évig tartott, mert a férje meghalt az 1966-os repülőgép-szerencsétlenségben. Lányuk, Erika ekkor már négy éves volt. 

A tragédiát rettentően nehéz volt feldolgozni, de aztán Eszter az iskolában, a tanításban megtalálta az élete értelmét. Lánya már kisiskolásként bekerült a zeneiskolába, s kiderült, tehetséges zongorában. Láng Hugó bácsi ekkor szervezte a kis matematikusok körét, ahová Várpalotáról járt be a kis Erika, aki a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte az orvosi egyetemet. A születésnaposnak két unokája van, Péter és Eszter, mindkettőjük orvos lett. 

Miklós Eszter húsz éven át élt együtt későbbi férjével, Szabó Sándorral, ám amikor az ő halála után egyedül maradt, belépett a Református Nyugdíjas Klubba, amelyet annak idején Somogyi László vezetett. Eszter – ahogy ő fogalmazott - itt mondta el első „időskori szeretetversét”. Nyugdíjazásáig pedagógusként dolgozott, 2022-ben Vasoklevelet vehetett át, ám Székesfehérváron nem csak a tantermekből, hanem a versek és a szavalások révén is sokan ismerik őt. Városszerte ismert és kedvelt versmondó, aki rengeteg verset tud fejből, a „Ki-mit-tudok”, emlékező estek gyakori szereplője, aki a pandémia időszakában – amikor a személyes találkozásokra nem volt lehetőség – telefonos versmondással tette szebbé ismerősei mindennapjait, elviselhetőbbé varázsolva a bezártságot.