-
Gyermekneurológus kongresszus
Székesfehérváron rendezik az idén 50 éves Magyar Gyermekneurológiai Társaság 48. kongresszusát. A tanácskozás részvevői megemlékeznek az alapítókról és megosztják egymással a diagnosztikában és a terápiás módszerekben szerzett tapasztalatokat, valamint az elérhető legújabb tudományos módszereket. A kongresszus csütörtöktől szombatig tart mintegy 200 résztvevővel.
2024.04.25. -
Szakmák Utcája
A Székesfehérvári Szakképzési Centrum valamennyi intézménye bemutatkozott szerdán az idei Szakmák Utcáján. A nap során a diákok és a szülők megismerkedhettek az iskolák képzési profiljával, valamint a duális képzésben résztvevő cégek munkájával is.
2024.04.24. -
Elkészültek a tervek
Egy modern, több szaunával és gőzkabinnal felszerelt wellnes részleggel bővülne, energetikailag pedig jelentősen korszerűbb lenne a városi uszoda, ha elindulhatna annak korszerűsítése 1-2 éven belül. A felújítási terveket a Városházán mutatták be.
2024.04.25. -
Gyermekneurológus kongresszus
50 éve alakult meg a magyar gyermekneurológusokat összefogó tudományos társaság, melynek 48. konferenciáját Székesfehérváron rendezik. Az orvosok az egyik fehérvári szállodában a gyermekeket érintő betegségekről, kezelési módokról tanácskoznak.
2024.04.25.
330 éve kezdődött el Székesfehérvár barokk korszaka
Buda 1686-os visszavívását követően Székesfehérvárt is ostromzár alá fogták a szövetséges csapatok. Harci cselekmény kevés történt Fehérvár falai alatt, valójában több mint egy esztendőnyi bekerítés alatt kiéheztették a várvédőket, akik kilátástalan helyzetükben tárgyalásokat kezdtek a vár feladásáról. Végül, 1688. május 19-én a török helyőrség végleg elhagyta városunkat.
Székesfehérvár polgármestere Cser-Palkovics András az ünnepségen arról beszélt, hogy egy nagyon ellentmondásos esemény, amiről évről-évre megemlékezünk. Mint mondta nem a visszafoglalás tényéről van szó, hanem azokról a körülményekről, ahogy a visszafoglalás történt, illetve arról, hogy az ezt megelőző másfél évszázad mit is okozott a városban. „Akárhogy is nézzük, fontos kimondani, hogy a visszafoglalással elindulhatott Fehérvár csodálatos fejlődése már a barokk jegyében. Rengeteg csoda vesz körül minket Fehérvár Belvárosában, amit ehhez a korszakhoz köthetünk, de a barokk akkor is elérte volna a várost, ha nincs kitől visszafoglalni Fehérvárt.”
Mi történt volna, ha ha nem kell Fehérvárt visszafoglalni, mert soha senki nem foglalta volna el és hogyan alakulhatott volna a város története? - tette fel a kérdést beszédében. „Nem tehetünk úgy, mintha ez a másfél évszázad barátságban telt volna, hiszen a hódítók azok hódítók, az áldozatok, pedig áldozatok voltak. Mindig furcsa érzés, a megbocsátás fontos erénye mellett az, amikor szobrot állítunk olyannak, akinek nem sok mindent tudunk megköszönni. Elég csak arra gondolni, hogy mi volt Székesfehérvár szerepe a török előtt a nemzetünk és Európa története szempontjából és mi lett a szerepe a törökök után. Mit vesztett ez a város épített örökségében, gazdasági lehetőségeiben, népességében és értékeiben, illetve szerepében másfél évszázad alatt? Megbocsájtani fontos érték, de ez nem jelentheti azt, hogy elfeledkezünk arról, hogy mekkora áldozatokat hozott a város. A saját elődeinknek tartozunk azzal, hogy a történelmet ismerjük és tiszteljük. Ez a történet pedig akkor is üzent Európának és talán ma is üzen. Megvannak a saját értékeink és a saját hagyományaink, amiket minden időben feladatunk megvédeni. Pontosan azért, hogy békességgel emlékezhessünk elődeinkre és arra, hogy a visszafoglalás után képesek voltak elődeink újjáépíteni a várost és új pályára állítani, továbbá képesek voltak egy olyan csodát létrehozni, amit mi ma Székesfehérvárként ismerünk és szeretünk.”
A megemlékezés zárásaként az ünnepség résztvevői közösen rótták le tiszteletüket a város visszavételének évfordulójára emelt emléktáblánál a Nemzeti Emlékhely Várkörút felőli oldalánál.
Az 1688-as visszafoglalást követő napon, a város főterén Te Deumot celebráltak, hogy 144 évnyi fogság után végre felszabadult Székesfehérvár. Ennek emlékére közel két évtizeden keresztül, egészen a Rákóczi-szabadságharcig fennmaradt ez a szokás.
Az oszmánok itt tartózkodásuk alatt mecsetet, minareteket és fürdőket emeltek, azonban ezek mindegyikét elpusztították az 1688-as végleges visszavétel után a város középkori keresztény emlékeivel egyetemben. Napjainkban Güzeldzse Rüsztem pasa fürdőjének romjai, valamint a Szent Anna-kápolna falképei és a tetején levő iszlám félhold emlékeztetnek az egykori hódoltatókra.