Február második napján minden figyelem a medvék felé fordul, hiszen az időjósló népszokás szerint, ha a medve kijön barlangjából és meglátja árnyékát, hátat fordít és visszamegy aludni, tehát hosszú tél várható. Van azonban egy fehérvári különítmény, a medvetársadalom legfrissebb egyedei, akik egészen más terveket szövögetnek.
Tengeri Medve, Kalóz Karcsi, Jasper, Piszkos Frend, Julcsa és a társaság többi tagja, köztük egy papagáj is, kiknek nevét homály fedi még, nagy kalandra készülnek:
hamarosan tengerre szállnak, hogy minden földi jóval (leginkább mézeshordókkal, kincsesládákkal) teli hajójukon messzi vizekre evezzenek. Az indulásig azonban még nagyon sok feladat vár rájuk, illetve leginkább a Hetedhét Mackóklub hét lelkes tagjára, akiknek köszönhetően a fent említett tengeri medvék a megfelelő öltözékben hajóra szállhatnak.
A Hetedhét Játékmúzeumban immár második éve, havonta találkoznak a Hetedhét Mackóklub tagjai. A mesés, hétfős csapat tagjai ügyes kezű, lelkes asszonyok, akik a múzeum által szervezett Négykezes Kedd kézműves foglalkozásain ismerkedtek össze több mint egy évtizeddel ezelőtt, önkéntesként pedig évről évre részt vesznek a Hetedhét Játékfesztivál Hétbolha Játékcserebere program kezdő készletének varrásában. A Hetedhét Mackóklub tagjai 2024-ben vállalkoztak arra először, hogy saját szabásminta alapján készítették el mackóikat, melyeket elvittek a 27. Országos Baba- és Mackókészítési Versenyre. Az ezüstéremmel hazatérő, témájában karácsonyi mackók Székesfehérvár könyvtáraiban, közösségi tereiben voltak láthatók.
A siker és a közös munka egy újabb terv megvalósítására ösztönözte Borsosné Császár Margitot, Dévai Valériát, Kiss Lászlónét, Leitner Józsefnét, Reichardt Jánosnét, Süvegh Imrénét és Szalók Ferencnét a Mackóklub szakmai vezetőjével, Varró Szilviával együtt. Az elhatározást tett követte és az elmúlt félévben terveztek, rajzoltak, szabtak-varrtak. Az idei év első találkozójára a klubtagok nagy szatyrokkal érkeztek, és hamarosan beterítették az asztalokat a háztartásban fellelt, újrahasznosított anyagokból készült hajókötelek, kincsesládák, pihe-puha, színes aprósütemények. Az asztalnak döntött árbócrúdon papírból font kosár, hajókormány, egy kis csokor papírvirág mellett a mustrára várakozó tengeri medvék ücsörögtek, miközben alkotóik jókedvűen beszélgettek arról, ki milyen anyagból készítette a vad vizeken nélkülözhetetlen felszerelést, és adtak ötletet egymásnak, hogyan lehetne még teljesebbé tenni a névadó előtt álló kalózhajót.
Az ÖKK Podcast friss adásában érdemes belehallgatni ebbe a vidám, inspiráló közegbe, ahol megerősítést kapuk, hogy bizony az „Ez még egyszer jó lesz valamire!” felkiáltással eltett tárgyak, ha idővel is, ugyan, de mindig hasznosulnak. Hogy az alkotással töltött idő és a közösségi lét nemcsak fiatalon tart, de a legjobb orvosság minden bajra! Az adásból az is kiderül, a mackók február végén, március elején szállnak tengerre, és hajóútjuk során először a fehérvári könyvtárak, művelődési házak kikötőiben lépnek partra.
