Mosolyogjunk minél többet egymásra - Benkő-Igaz Krisztina adventi gondolatai

Szeretet, csend, béke. Nekem ez a karácsony maga. Advent időszakában erre kell felkészítenünk a lelküket, testünket, elménket egyaránt. Magam is elmondhatom, ez nagyon nehéz. A mindennapok szürkesége, a rohanás, a „gyorsan ezt a telefont elintézem, és máris leülök veled játszani” mondatok, amelyek a szülők szájából elhangzanak, mindennaposak.

Mindenkinek azt tudom tanácsolni, koncentráljon a szeretteire, barátaira, az élet szépségeire, és ami nagyon fontos: saját magára, hiszen csak így tudunk a mai, hihetetlenül felgyorsult világban talpon maradni!

Nekem nagyon sokat ad, amikor az adventi színpadon délelőttönként láthatom a megilletődött, lelkes, vidám, vagy éppen komoly gyermekarcokat, a Városház téren az esti adventi ablaknyitásnál az olykor szemerkélő eső ellenére is mosolygó arcokat, akik családjuk körében várják, milyen meglepetéssel készülünk nekik aznap.

Felemelő érzés adni.

A rendezvények, programok szervezésével élményt adni, a résztvevőknek és a látogatóknak egy-egy kedves szót szólni, majd örömmel fogadni, hogy visszamosolyognak. Ebből töltekezem napról napra és ezért szeretem a szakmámat.

Mosolyogjunk minél többet egymásra, és ne csak az adventi időszakban! Idegenre, ismerősre egyaránt, hiszen ez a legkevesebb, amit megtehetünk. Mindig nálunk van, nem kerül semmibe, de ezzel szebbé tehetjük a világunkat.