Az imitátor - szeptember végén várható Prax Levente második kötetének megjelenése

Az első, 2017-es könyved, a Tisztuló égbolt után hamarosan megjelenik Az imitátor – mi jellemzi az új kötetet? Honnan jött a cím?

Hasonlóan a Tisztuló égbolthoz Az imitátorban is hét írás lesz, kicsit hosszabb, nagyobb terjedelmű elbeszélések. A hétből kettő más szerzők életművére reflektál, erre utal a kötetcím – ők Boris Vian és Bruno Schulz. Utóbbi talán kevésbé ismert Magyarországon, bár a teljes életművét kiadták; lengyelországi zsidó alkotó volt, akit a II. Világháború alatt gyilkoltak meg.

Választásom oka a groteszkre való hajlam, ezek a szerzők közel állnak hozzám. A többi írásra is a groteszk hangvétel jellemző, így ebben az értelemben a második kötet abszolút folytatása a Tisztuló égboltnak. Az előző kötettől eltérően viszont több szöveg is erősebben reflektál a mai világban zajló folyamatokra.

Melyik a szerinted a rád leginkább jellemző elbeszélés, ami az írói stílusodat tükrözi?

A Kakas a Bruno Schulz-féle alapokra épül: egy megnevezetlen ország megnevezetlen kisvárosában élnek a novella szereplői. A főhős – hogy a saját kicsinyes életét valahogy jelentéstelibbé tegye – a díszbaromfik iránt kezd el rajongani, azokat mániákusan gyűjtögeti.

Míg egy napon, bármilyen előjel vagy nyilvánvaló ok nélkül ő is kakassá változik. A családja kihasználja a helyzetet, és turnéra indul vele az országban, hogy különféle trükköket mutattassanak be vele a fellépéseken.

Hogyan alakult ki a stílusodat meghatározó groteszk-abszurd látásmód? Milyen személyes attitűdöt jelent ez a viszonyulás?

A kezdetektől jellemző rám. Akármibe fogok bele, paródia lesz belőle, úgy érzem. A jelenkori világ leírására a groteszk, az abszurd eszközei a leginkább alkalmasak. Például a Budapest című kisregény, a kötet leghosszabb írása egy nagyon apokaliptikus hangvételű történet lesz a fenti stíluseszközök alkalmazásán túl is: ennek a világnak az állapotát másképpen nem lehet megragadni, csak ilyen módon.

A kritikus szemléletre helyezem a hangsúlyt, megoldásokat nem nagyon kínálok, az írásaimnak általában nincsen pozitív végkifejlete… Az első kötet címadó novellája is csak látszólagos happy enddel ér véget.

Milyen groteszk motívumok jelennek meg az új kötetben?

Lesz például egy másik elbeszélés is, amiben központi szerepet játszik az átváltozás: annak a főszereplője kutyává fog átalakulni – egy teljesen más környezetben, teljes más indokokból.

A Gerald Afrikában címűben pedig a főszereplő egy szenzációhajhász riporter, aki elmegy egy afrikai polgárháborúba, hogy ott készítse el a legújabb anyagát, de minden kicsúszik a kezei közül, egyre reménytelenebb helyzetekbe sodródik. Az abszurd jelleget a szereplők irracionális viselkedése is erősíti, egy adott helyzetre egészen oda nem illő reakcióik vannak.

Mikor tarthatják kézben az olvasók először Az imitátort?

A kötet a Napkút Kiadónál jelenik meg, várhatóan szeptember 30-ig. Most a korrektúránál járunk. Az új kötetből a Kakas című írásom tavaly már megjelent, egy másik pedig a következő VÁR-számban fog, illetve A restaurátor című írás a győri Műhely, a Gerald Afrikában pedig a Balaton-felvidéki Tempevölgy folyóiratban kerül publikálásra.

Mi lesz a folytatás?

Úgy gondolom, most már regényt fogok írni, az első kötet címadó, hosszú elbeszélésének szereplőivel. Ez a terveim szerint az előzményszöveg előzetes ismerete nélkül, önállóan is élvezhető lesz.

Mindkét kötet megjelenését a Lánczos-Szekfű ösztöndíj támogatta; a Tisztuló égbolt a Vörösmarty Társaságnál és a szerzőnél érhető el.