Isten éltesse Marika néni! - 100. születésnapján köszöntötték Dropkó Józsefnét

Székesfehérvár városa nagyra becsüli és tiszteleti idős polgárait.

Szép hagyomány, hogy 90, illetve 95 évesen jubilálókat köszöntenek fel a városrészek önkormányzati képviselői. Ritka, ám annál szebb alkalom, ha valaki megéli és családjával, közeli ismerőseivel együtt tarthatja meg a századik születésnapját is! Ilyen ünnepi esemény helyszíne volt egy Sarló utcai lakás, ahol kedden délután dr. Cser-Palkovics András polgármester Víziváros korábbi és jelenlegi önkormányzati képviselőjével, dr. Horváth Miklósnéval és Patik Ferenccel közösen köszöntötte fel Dropkó Józsefnét.

Mária néni 1926. március 10-én született a Vas vármegyei Nagysitke településen, öt gyermek közül ő volt a legkisebb. A családja földműveléssel foglalkozott és nagyon vallásos volt. Nehezen, szerényen éltek, sokat dolgoztak, de mégis nagy szeretet érződött a családi házban. A gyermek és a fiatal Mariska jókedvű, szép hangú, vidám lány volt, nem hiába hívták sokszor lakodalmakba énekelni, és a falu szépének tartották. Sokat szerepelt színjátszó körben is. Egyszer az történt, hogy egy Amerikában élő nagynénje el akarta vinni magával, ám ő az utolsó pillanatban meggondolta magát és visszafordult – egyedül ment haza Pestről Nagysitkére, édesanyjával egymás nyakába borulva sírtak, amikor meglátták egymást – mesélte egy közeli rokon.

Mária néni 1952-ben került Székesfehérvárra, a Várkapu cukrászdában dolgozott, itt ismerte meg katonatiszt férjét, akivel 1953-ban kötöttek házasságot. Férje 1956 után nem írta alá a Kádár rendszerben megtorlásnak számító hűségnyilatkozatot, ezért lefokozták, majd az Orbán rendszerben rehabilitálták és Maléter Pál-emlékérmet kapott.

A küzdelmes évek, évtizedek alatt Mária néni kereskedelmi végzettséget szerzett és a Forintos áruház divatáru részlegén helyezkedett el, innen ment nyugdíjba. Férjével, Józseffel 47 évet éltek le együtt, két gyermekük született, akik révén két unokával, majd öt dédunokával bővült a család, és van már egy kéthónapos ükunoka is. Mária néni jó kedélyű, kemény, szívós asszony volt, aki nagyon szerette a családját és összetartotta őket, sokszor ment haza Sitkére is. Napjainkban a lánya, Marica segítségével, gondozásával éli a mindennapjait. A polgármesteri köszöntés nagyon boldoggá tette, ám a java még hátravan: szombaton közel negyvenen jönnek össze itt, Székesfehérváron, hogy együtt ünnepeljék őt!