Spányi Antal, püspök ünnepi gondolatai az Adventi Udvarból

Fotó: archív

Az egyházi évben az egyház újra meg újra meghívja gyermekeit, a hívő embereket és a keresztény kultúrkörhöz tartozókat, hogy éljék át azokat a misztériumokat, amelyeket hitünk az év folyamán elénk állít, így újra meg újra végigjárhatjuk az üdvösségnek azt az útját, amely oly sok szépet, oly sok áldást hozott az emberiségre. Nem csak a szűken értelmezett vallási dolgokat és tartalmakat, hanem mindazt a gazdagságot, amit a keresztény kultúra teremtett és alkotott és amelyik gazdagít hívó és nem hitben élő embert egyaránt.

Adventben az egyház meghív, hogy a készület idejét éljük át újra.

Olyan természetes és magától értetődő, hogy ilyenkor a világ elkezd készülni karácsony ünnepére. Sokszor nem is pontosan tudják az emberek, mit is ünneplünk karácsonykor, hiszen adventről még szó sincs, amikor már a terek, a városok és legfőképpen az áruházak fel vannak díszítve, mintegy előrehozott karácsonnyal és azok a dallamok, azok a hangok, amelyek karácsonyt szimbolizálják, jelentik számunkra, már vásárlásra ösztökélik az embereket, pedig sokkal többről van szó, mint egy marketingfogásról.

Az advent lényege, hogy készülünk Isten ígéretének beteljesedésére.

Készülünk arra, hogy eljöjjön az a Messiás, akit megígért az Isten a Paradicsom kapujában Ádámnak és Évának, akik bűnbe estek, elfordultak az Istentől, elkezdték járni a maguk útját és kezdek rádöbbenni, hogy ez a maguk útja, keservesen nehéz út.

Keresték a visszatérést és meg kellett tapasztalniuk, hogy maguktól nincs erejük visszaállítani a teremtésnek azt a rendjét, amelyet Isten elgondolt és amelyet az embernek ajándékozott. Szükségük volt Isten irgalmára és szeretetére, aki megígérte, hogy elküldi azt a Megváltót, azt a szabadítót, aki mindazt helyre teszi, amit az ember elrontott.

Ezt az utat ezt élhetjük újra minden egyes adventi időben, minden egyes adventi nap múlásával és az adventi koszorún minden egyes gyertya lángjának a föllobbanásával.

Azt szeretném kívánni mindazoknak, akik ezt az adventet nem csak mint egy ünnephez közelítő időszakot élik meg, hanem mint egy Istentől kapott ajándékot akarják megélni, mint egy olyan lehetőséget, amelyben életüket tudják rendbe tenni, tudnak belső értékekben megerősödni és a belső világukban, elmélyülni, megszilárdulni, hogy próbálják megkeresni azt az utat, amelyet az Isten készít számunkra. Próbálják meg megtalálni annak az útnak örömét és szépségét, amelyről legbelül, szívükben, lelkiismeretükben, az ember életének, létének középpontjában érzi, hogy az Isten erre az útra hív.

Vállaljuk az Isten útján való járás örömét, békéjét és boldogságát!

Ha ezt az ember megtapasztalja, ha elindul ezen az úton és mer menni ezen az úton, akkor biztos vagyok benne, hogy ez az advent tartalmas advent lesz, a maga gazdagságából tud másoknak is ajándékozni és ajándékozás öröme boldoggá teszi ezt az időszakot mindannyiunk számára. Isten kegyelme segítsen bennünket, hogy így legyen!