„Sötétségből újra a fényre jutni” - beszélgetés Tornyai Gábor atyával

A nagyböjt arról szól, hogy egy picit álljak meg és nézzek magamba. Vizsgáljam meg, hogy melyek azok a dolgok, amik megkötöznek és melyek azok a dolgok, amikhez mindenáron ragaszkodom. Fontos, hogy rálássak magamra és a kapcsolataimra. Milyen ragaszkodásaim, kötődéseim vannak?

Mi az, ami fontos és mi az, ami nem fontos?

Mik azok a dolgok, amiket eddig természetesnek vettem és egyébként nem biztos, hogy azok? Mi az, amit el lehet, vagy el kell engednem ahhoz, hogy igazán szabad tudjak lenni önmagamra, a másik emberre, az Istenre?

A jelen vírusos időszak és minden következménye azért felteszi ezeket a kérdéseket. És azt hiszem, hogy most még bőven a neheze előtt vagyunk - feltételezve abból, amit jelenleg látunk magunk körül. Sokféle félelem van most bennünk. A szeretteink féltése, önmagunk féltése, egzisztenciánk féltése.

Mert nagyon komoly gazdasági következmények lesznek, erről beszélgettünk is itt a plébánián, erre fel kell, hogy készüljünk. A magánember szintjén, vállalkozások, kisvállalkozások, cégek szintjén is. Nem vagyok gazdasági szakember, de az elkövetkezendő időszak - legalább egy év, de inkább több - nagyon nehéz lesz.

Különösen fontos, hogy mennyire tudunk szolidárisak lenni egymással, amikor majd nagyon sokaknak lesz szüksége segítségre.

Sok családnak lesz szüksége támogatásra. Már most el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy hogyan fogok tudni akkor segíteni. Ha felelős vagyok, akkor el kell kezdenem előre gondolkodni. Mi, itt, az öreghegyi közösségben már próbálunk ebbe az irányba utakat keresni, látjuk, hogy ezzel kell foglalkoznunk. Fontos, hogy ebben a helyzetben felelősségünket hogyan éljük meg.

Krízishelyzetekben azt szoktam mondani, hogy három út lehetséges.

Az egyik út a mártír útja; beleragadok a problémába és azon siránkozom, hogy milyen rossz nekem. A másik a lázadó útja, aki azt mondja; nem érdekel a probléma és úgy csinálok, mintha nem lenne, a magam feje szerint élek. A harmadik - a legnehezebb - út a bölcs útja. A bölcs azt mondja, adott egy helyzet, amin nem tudok változtatni, ezért megvizsgálom, hogy a jelen körülmények között hogyan tudok élni. Mert az élet élni akar - szoktam mondani. Lehet, hogy nem ugyanazon a szinten, ahogy korábban éltem, de mégis, hogyan tudok ebből tovább lépni.

A krízis mindig arról szól, hogy az a létezési stílus és szabályrendszer, ami eddig működött, az ezentúl nem működik, ezért meg kell találnom az új helyzetben azokat a pontokat, amelyek az életet jelentik.

Hiszek abban, hogy az Isten itt van velünk és valami jót akar kihozni.