Rendhagyó szakmai tájékoztató napot szervezett a LARKE a Fehér Bot Napján

Magyarországon közel 83.000 bejegyzett látássérült ember él. Sajnálatos módon csak 5-6% talál képességeinek megfelelő munkát. Az elmúlt évek során örömmel tapasztalható, hogy a technika fejlődésével a vak gyermekek már látó társaikkal járhatnak egy osztályba, így ez a kis lépés a jövőben nagy fejlődéshez vezet az esélyegyenlőségben. Megnyitó beszédében Östör Annamária egészségügyi és sporttanácsnok köszönetet mondott a LARKE tevékenységéért, akik hosszú évek óta foglalkoznak a vakok életkörülményeinek javításával, érintve a kultúra és a sport területét is. Östör Annamária a legfontosabb feladatnak nevezte, hogy a látássérültek megfelelő munkahelyet találjanak a maguk számára és teljes értékű tagjai legyenek a társadalomnak úgy, hogy megfelelő anyagi biztonságot tudjanak teremteni. Ezt próbálja elősegíteni a LARKE foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásai is.

A szakmai napon Dávid István, az EMMI Foglalkozási Rehabilitációs Főosztályvezető fókuszban a látássérültek címmel tartott előadást a rehabilitációs foglalkoztatásról, Dr.Varga Szabolcs pedig a vakok mindennapjairól számolt be. A nap folyamán a látássérülteket rendhagyó tárlatvezetés keretében kalauzolták végig az V. Nemzetközi Művészkönyv Kiállításon, többek között tapintásos megtekintésre, filmvetítésre és kötetlen beszélgetésre is invitálták a résztvevőket.

Az ENSZ 1969-ben kiáltotta ki október 15-ét a Fehér Bot Napjának, amikor is minden országban a nem látókra irányul a figyelem. A nemzetközi nap célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és a gyengén látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját.Guilly d’Herbemont francia grófnő a ’30-as években figyelt fel a vakokra leső veszélyekre a nagyvárosi utcák forgatagában. Rájött, hogy egy megkülönböztető, de ugyanakkor segítő tárgy támogatná a nem látókat. Ekkor ötlött fel benne a fehér bot gondolata, ami már távolról is feltűnő, ugyanakkor „hosszított karként” is használható, így a vakok az útpadkákat és a falakat baleset nélkül megtalálják, és képessé válnak az önálló közlekedésre. A bot 1938-ban lépte át Svájc határát, ahol törvénybe foglalva tudatosították a lakosságban jelentőségét és a közúti forgalomban elfoglalt kitüntetett szerepét.