Ötven év emlékei, ünnepek, hétköznapok eseményei, csínytevések és „borstöréses” történetek töltötték be a Nemes Nagy Ágnes Kollégium folyosóit és közösségi tereit szombaton. A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő intézmény régi diákok és tanárok találkozójára mintegy százan érkeztek az ország minden pontjáról.
A múltidéző beszélgetések mellett fotókiállítás, egykori és mai kollégisták zenés irodalmi műsora, épületlátogatás és egy izgalmas játék is várta a résztvevőket.
A Gyümölcs utcában 1975-ben nyitotta meg kapuit a Székesfehérvárra középiskolába érkező diáklányok előtt a leánykollégium. Az elmúlt fél évszázadban több ezer kollégistának nemcsak szállást, hanem otthont is adott ez az épület a nevelőtanárok gondoskodásának köszönhetően. Az intézmény 50 éves fennállásáról ünnepi programsorozattal emlékeztek meg az idei tanévben, amelynek zárásaként rendezték meg a régi diákok és tanárok találkozóját szombaton.
Régi diákok és tanárok találkozója a Nemes Nagy Ágnes Kollégiumban
„Nagy örömömre szolgál, hogy 1975-ig visszamenőleg sikerült kollégista diákokat és tanárokat megszólítanunk és invitálnunk a rendezvényünkre. Nagy pillanat a mai, hiszen az intézményünk múltja és jelene fonódik most össze, s ebben már benne foglaltatik a jövő nemzedéke is.” – kezdte köszöntőjét Pallag Ildikó, a kollégium igazgatója. Hozzátette, nagyon sok élet, számtalan személyiség formálódott itt az évtizedek alatt. „A lányokat, akiknek az életét terelgettük, szívvel-lélekkel, gondoskodó, törődő szeretettel vettük körbe azért, hogy később az életben mindenki megtalálja a saját útját, megvalósítsa önmagát.”
A megjelenteket Mészáros Attila alpolgármester köszöntötte. Mint mondta, ez az intézmény nem egy épület, hanem egy otthon, ahol a pedagógusok, nevelőtanárok mindennap azért dolgoznak, hogy a családjuktól távol levő, 14-18 éves diákok nyugodt körülmények között éljék meg hétköznapjaikat, tanuljanak és szabadidejüket tartalmasan töltsék el. Az alpolgármester megköszönte az egykori és mai nevelők áldozatos munkáját. „Az elmúlt 50 évben sok ezer diák részesült olyan gondoskodó szeretetben, odafigyelésben, amelynek köszönhetően sikeresen helytállnak az életben, megtalálták hivatásukat.” Hozzátette, a jeles évforduló kapcsán Székesfehérvár Önkormányzata ígéretet tett a kollégium előtti park megújítására. A tervek már elkészültek, hamarosan megkezdődhet a kivitelezése a modern, fiatalos közösségi térnek.
A megnyitón Ágostonné Nyeste Gabriella nyugalmazott pedagógus osztotta meg a hallgatósággal ünnepi gondolatait. „Egy olyan alkotó közösségben telt el 1983-tól a munkával töltött 40 év, ahol egymást segítettük és mindenkire szükség volt.” Felidézte, hogy Rákos Csabáné vezetése alatt a kollégium országosan ismert, a fenntartó által elismert oktatási intézmény, a diákoknak otthona lett. A szülők bizalommal fordultak hozzájuk, és már nemcsak szálláshelyként gondoltak a kollégiumra. Kiemelte, hogy 1996-ban, amikor felvette a kollégium Nemes Nagy Ágnes nevét, hagyományt teremtettek a Nemes Nagy Ágnes Hét kulturális eseménnyel, amelyet azóta is minden évben megrendeznek a költő születésnapjához kapcsolódóan. A pedagógus megemlékezett az elődökről, a küzdelmekről, amelyet a kollégium fennmaradásáért folytattak, a sikerekről és örömökről is egyaránt.
A köszöntőket követő zenés, verses összeállítást után a résztvevőknek lehetőségük nyílt, hogy az emeleteken található szobákat, tanulószobákat, a könyvtárat megtekintsék, volt nevelőtanáruk koordinálása mellett csoportfoglalkozás keretében nosztalgiázzanak. Így tette ezt az 1975-ben az elsők között Székesfehérvárra érkezett egykori kollégisták négyfős baráti társasága is.
„Életünk alapját adták a kollégiumban töltött évek.” - idézte fel Gazdag Károly Andrásné az emlékeket, aki már 14 évesen tudta, hogy ápoló szeretne lenni. Ezzel a céllal érkezett Fehérvárra és lett első lakója a Gyümölcs utcai épületnek. „Az ismerekedés nehezen indult, de hamar összebarátkoztunk. Huncutok voltunk, mindent csináltunk, amit tilos volt, de persze csak a megengedett keretek között. A nevelőink tündérek voltak, a szabályok betartását megkövetelték, de szerettek minket. Programokat szerveztek, például felejthetetlen, vidám farsangi mulatságokat. Életre szóló barátságokat kötöttünk.” A történethez hozzátartozik, mondja, hogy elérte céljait is, ápoló lett, a fehérvári kórház urológiai osztályán, majd a szakrendelőben dolgozott, „ahogy elhatároztam, úgy is lett, egy életen át örömmel szolgáltam a betegeket.”
