-
Bölcsődék napja Fehérváron
Kedden délután rendezte hagyományos ünnepségét Székesfehérvár Önkormányzata a bölcsődék napja alkalmából. A jeles eseményt az új maroshegyi bölcsiben, hivatalos nevén a Székesfehérvári Százszorszép Bölcsőde Kis Gömböc Tagbölcsődéjében tartották, ahol átadták a „Bölcsődei Gondozásért” díjat, melyet idén Magyar József Lászlóné kisgyermeknevelő vehetett át.
2024.04.23. -
Stílus és politika
A stílusos megjelenés alapjairól, valamint a politika világában megfigyelhető stílusirányzatokról tart előadást dr. Schiffer Miklós, író, divat- és stílustanácsadó április 24-én szerdán 17 órától az MCC Székesfehérvári Képzési Központban.
2024.04.22. -
Nyilvántartásba vették a jelölteket
Elindult a kampány a helyhatósági választásokra. Ezzel együtt a Helyi Választási Bizottság megkezdte első és egyik legfontosabb munkafolyamatát, a jelöltek nyilvántartásba vételét.
2024.04.23. -
Meddig tart még az áprilisi tél?
Az áprilist időjárás tekintetében szeszélyesnek tartják, amit tapasztalhatunk is ezekben a hetekben. Szinte az összes évszak megmutatta magát: volt 30 fok körüli nyár is néhány napra, de a télbe is visszacsöppentünk. De vajon meddig tart még a hideg időjárás?
2024.04.23.
Rabszolgasorsra ítélve - szeptember 27-ig látható a vándorkiállítás
A budapesti bemutatkozás után a kiállítás útnak indult, Székesfehérváron a Művészetek Házában tekinthetik meg az érdeklődők 2018. szeptember 27-ig az intézmény nyitvatartási idejében.
A második világháború után a győztes Szovjetunió az elfoglalt és leigázott országok lakosságának munkaerejét a jóvátétel részének tekintette: több mint négymillió külföldi állampolgárt hurcolt el kényszermunkára munkatáborokba. A fogságba vetettek 85 százaléka a németek, a japánok és a magyarok közül került ki, voltak közöttük hadifoglyok és találomra összeszedett civilek is. A kényszermunkásokat városok és üzemek újjáépítésére, mocsarak lecsapolására, gyárak, utak, hidak és gátak építésére használták. A táborokban uralkodó zord körülmények, az embertelen munka, az őrszemélyzet brutalitása, az elégtelen élelmezés, a betegségek, valamint a szélsőséges időjárási viszonyok miatt a legyengült foglyok tömegével haltak meg.
A Szovjetunióba rabszolgamunkára kényszerített hétszázezer magyar közül mintegy háromszázezren soha nem tértek vissza: sokan már táborokba tartó úton életüket vesztették az embertelen bánásmód és a szélsőséges körülmények, az éhezés, járványok, betegségek miatt.
A háborúban vereséget szenvedett Magyarország polgárainak elhurcolása – munkaerejük jóvátételként való kizsákmányolása mellett – azt a célt is szolgálta, hogy a szovjet megszállók világossá tegyék, „ki az új úr a házban”. A Szovjetunió meghódított területnek tekintette Magyarországot: a kommunista ideológiának megfelelően igyekeztek megtörni a társadalmi ellenállást és leszámolni vélt ellenségeikkel.
A túlélőknek a borzalmakról évtizedekig hallgatni kellett: hazatérve rosszabb esetben börtön, jobb esetben akár élethosszig tartó hallgatás várt rájuk. A kegyetlenkedésekről szóló beszámolók szájhagyomány útján terjedtek, szenvedéseikről sokan azonban még legközelebbi családtagjaik előtt sem mertek beszélni.
A magyar kormány 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánította. A Terror Háza Múzeum az emlékév keretében rendezte meg a Rabszolgasorsa ítélve című kiállítását, amely nem az egyszerű eseménytörténetre, vagy a szikár tények ismertetésére szorítkozik: korabeli fotókkal, visszaemlékezésekkel, dokumentumokkal, levelekkel, térképekkel eleveníti fel a kényszermunkára hurcoltak életét.