Polgármesteri Elismerő Emlékérmet vehetett át Kissné Mohácsi Éva, a Közgyűlési Iroda nyugdíjba vonuló munkatársa

A Polgármesteri Hivatal székesfehérvári születésű munkatársa, Kissné Mohácsi Éva annak idején a Hunyadi Mátyás Közgazdasági Szakközépiskola ügyviteli szakát szerette volna választani, ám miután – saját bevallása szerint – a matematika soha nem volt az erőssége, így végül a gyors- és gépírói képesítést szerezte meg.

„Ez a váltás nagyon jól jött ki, visszatekintve elmondhatom, hogy egész életemben nagyon szerettem a szakmámat. Amikor az iskolát elvégeztem és letettem az emelt szintű vizsgát, onnantól kezdve számtalan hazai és nemzetközi gyors- és gépíró versenyen szerepeltem, 2024-ben például az ország harmadik legjobbja lettem!” – emlékezett vissza az ünnepelt, aki gyakorlatilag 16 éves kora óta dolgozik: a legendás építőipari vállalatnál, az ARÉV-nél kezdte a munkát, ez azonban csak ugródeszka volt nagy vágyához, a rendőrséghez.

Másfél évvel később aztán felvették a rendőrség Bűnügyi Osztályára, ahol nem csak a kihallgatások jegyzőkönyvéért volt felelős, sokszor a bűnügyi tetthelyeken zajló szemléken is részt kellett vennie, s ott lejegyezni mindent, ami aztán majd a nyomozást segíti. Három évet dolgozott ebben az izgalmas, ugyanakkor nagyon fárasztó munkakörben, volt, hogy éjfélkor ért haza, de másnap hajnali háromkor már egy lovasberényi kihallgatáson kellett lennie. Szeretett volna a Parlamentben dolgozni, de ezt valahogy a rendőrség nem engedte, így végül egy hasonló hely, a Polgármesteri Hivatal következhetett 1991-ben, ahol egészen mostanáig dolgozott. 

Annak idején még nem voltak se mesterséges intelligencia vezérelte szövegleíró algoritmusok, sem gyorsan dolgozó számítógépek, így a közgyűléseken, bizottsági üléseken elhangzottakat előbb gyorsírással írták le, majd begépelték.

Éva a Közgyűlési Irodára került, majd az átszervezések következtében a Jogi Főosztályra, a vezető jogtanácsos mellé. És persze dolgozott Balsay István akkori polgármester gyorsírójaként is ebben az időszakban: a városvezetőhöz beérkezett levelekre a reakciók nem várhattak, a szóban kimondott válaszokból kellett hatékonyan és pontosan írásos válaszokat készítenie Évának (is). 1994-től a családalapítás, a GYES következett, aztán 1997-től a Polgármesteri Hivatal Beruházási Irodáján, majd a Vagyon- és lakásirodán segítette Székesfehérvár közösségét közel két évtizeden át. Egy kis közjegyzői kitérő után azonban a szíve 2018-ban visszahúzta a Hivatalhoz, s milyen szimbolikus: amiként 1991-ben Laczi Zoltán közgyűlési irodavezető „szárnyai alatt” kezdte a munkát, most ugyaninnen megy nyugdíjba. 

„Habár leíróként kezdte, Éva sokkal többre volt hivatott. Ő lett az, aki kiépítette a kapcsolatot a katasztrófavédelmi, rendvédelmi szervekkel, s aki mindent tudott az ezzel kapcsolatos hírekről, fejleményekről, a havaria-helyzetekről, de ő volt az, akinek segítségével a város mindig időben megtudja, mikor rendelik el a hőségriadót, vagy éppen hol vannak egy nagy hóhelyzet esetén megnyitott menedékhelyek Székesfehérváron.” – mondta Laczi Zoltán, a Közgyűlési Iroda vezetője a szerdai kis ünnepségen.

„Szerencsére még a mai világban is van olyan, aki több évtizeden keresztül dolgozik egy munkahelyen, vagy úgy általában a közigazgatásban. Valljuk be őszintén, ez manapság egyáltalán nem trendi, ezért a mai találkozóval ezt az elhivatottságot is szerettük volna megköszönni!” – fogalmazott a beszélgetésen dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki dr. Bóka Viktor címzetes főjegyzővel közösen nyújtotta át a virágcsokrot és a Polgármesteri Elismerő Emlékérmet a Székesfehérvár városa és közössége érdekében végzett több mint három évtizedes szolgálatért.

„Most, hogy két hete szabin vagyok, már naptárt kell vezetnem, hirtelen annyi intéznivalóm lett! Nem is értem, hogy a munka mellett ezeket eddig hogyan tudtam megoldani?!” – tette hozzá nevetve Éva, aki arra a polgármesteri kérdésre, mivel tölti majd a nyugdíjas éveket, úgy fogalmazott, egyelőre jól jön majd a pihenés, de már tervezi, hogy egy menhelyen önkénteskedik majd, legyen szó akár az adminisztrációról, akár a kutyusok gondozásáról. „Csak arra kell figyelnem, nehogy minden nap hazavigyek egy kutyust, mert már van otthon egy 13 éves német juhász.” Hogy ez mennyire sikerül majd, azt egyelőre nehéz megjósolni, a menhely kutyái ugyanis köztudottan remekül értenek ahhoz, miként lopják be magukat az ember szívébe..

Tartalmas nyugdíjas éveket és jó egészséget kívánunk Kissné Mohácsi Évának!