Püspöki misét imádkoztak a szenvedőkért a Betegek Világnapján Székesfehérváron

Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére 1993 óta február 11-e a Betegek Világnapja, melynek célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését."

„Látjuk a szenvedést a világban és tapasztaljuk a magunk életében. Ami még ennél is rosszabb; látjuk azok életében is, akiket szeretünk, akiket mellénk, nekünk adott az Úr, akiket ránk bízott az Isten. Szenvedünk, mert érezzük gyöngeségeinket, a fájdalmat, érezzük, hogy az emberi szervezet, amelyet kaptunk kopik, gyengül, különböző fájdalmakat hordoz magában és ott van egy sajátos fájdalom is; az elmúlás közeledtének fájdalma.” - emelte ki szentbeszédében Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke.

Püspöki mise a Szent Imre templomban a Betegek Világnapján

„De nemcsak szenvedés van az életben, hanem a szenvedő ember megtapasztalja Isten közelségét, megtapasztalja, hogy a Szűzanya, a betegek gyógyítója szeretettel veszi körül. Megtapasztalja, hogy a szentségek kegyelme gyógyít, fölemel, erősít.

Isten szeretetét abban is megtapasztaljuk, hogy senkinek sem kell magára maradottan szenvednie. Senkinek sem kell egyedül hordoznia életének keresztjeit. Mert van van mellette valaki, aki felkínálja szeretetét, részt kér a szenvedésből.” - hangsúlyozta Spányi Antal.

„Ezzel a szeretettel találkozunk a betegek szentségében, amely kegyelmet közvetít, hogy tudjuk a szenvedést keresztként hordozni, tudjuk a szenvedéseinket Krisztus keresztjével egyesíteni, tudjuk azt, hogy ami nekünk nehéz és fájdalmas, azt Krisztussal együtt viseljük. Ebben erősít meg minket az az Oltáriszentség is, amely Jézus jelenlétét hozza közénk, amely által maga Krisztus van velünk és amely által Krisztus vesz részt a mi életünkben.”

„A szenvedés nem fog elmúlni az életünkből. A szenvedést hordoznunk kell. Lehet, hogy szeretnénk szabadulni tőle, mint Szent Pál, aki úgy fordult az Úrhoz, hogy vegye el a tövist a testéből és azt a választ kapta, - talán mi is azt kapjuk - hogy „elég neked az én kegyelmem”. Hordoznunk kell a fájdalom keresztjét, de van hozzá erőnk, mert mindenre van erőnk Krisztusban."

„Törekednünk kell arra, hogy legalább mi ne okozzunk mások számára szenvedést. Próbáljunk meg szeretettel, türelemmel, elfogadással, jósággal fordulni egymás felé és mint jó keresztények imádságunkban is hordozzuk a szenvedőket.

Életünkben jelen van a szenvedés, de szenvedhetünk úgy, hogy általa egész életünk az Isten felé haladjon, Istenhez kerüljön közel, segítsen ebben bennünket Szűz Mária közbenjáró imádsága." - zárta homíliáját Spányi Antal, megyés püspök, aki imádkozott mindazokért is, akik a betegeknek szentelik az életüket, gyógyítják és ápolják őket.