-
121 éve született Romhányi
Dr. Romhányi György professzor születésének 121. évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak Székesfehérváron. A résztvevők megkoszorúzták az Oskola utcában található Romhányi-emléktáblát, majd a Hiemer-házban az emlékülés keretében adták át a 2025. és 2026. évi Romhányi Díjat.
2026.09.14. -
Fehérvár legyen az ország mintavárosa – szakmai fórum és közösségi tervezés
A 2038-as Szent István Emlékévhez is kapcsolódik az a nagyszabású vízió, amely Székesfehérvár európai szintű versenyképességének további erősítését célozza. A stratégiát a helyi közösségek bevonásával szeretnék megvalósítani, így várhatóan októberben megkezdődik a program társadalmasítása.
2026.09.14. -
Romhányi Györgyre emlékeztek
Romhányi Györgyre emlékeztek a pályatársak az Oskola utcai emléktáblánál. A koszorúzást tudományos rendezvény és ünnepélyes díjátadó követte a Hiemer-házban.
2026.09.15. -
Fehérvár a következő évtizedben
Hazánkban a megyei jogú városok között Székesfehérváron a legjobb élni, legalábbis az Egyensúly Intézet elmúlt három évben végzett felmérései szerint. A szervezet most egy Kelet-közép európai összehasonlítást is készített.
2026.09.14.
Püspöki gyászmise lesz hétfőn Dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész, áldozópapért
Szilárdfy Zoltán 1937. november 6-án született Budapesten. Édesapja Szilárdfy Ernő, kunszentmártoni gyógypedagógus, édesanyja Szalai Margit, pomázi iparművész, grafikus voltak. Pomázon nevelkedett, majd a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A Székesfehérvári Egyházmegye papnövendékeként 1956–1961 között a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanult. Itt ismerkedett meg Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutatóval, aki nagy hatást gyakorolt későbbi tudományos munkásságára. Shvoy Lajos megyéspüspök (1927–1968) Székesfehérvárott 1961. június 21-én áldozópappá szentelte. Segédlelkészi állomáshelyei Csepel-Belváros (1961–1965), Nagytétény (1965–1967), Székesfehérvár-Felsőváros (1967–1969) és Székesfehérvár-Belváros (1969–1973) plébániák voltak. Kálozon 1973 és 1976 között adminisztrátor, majd 1993-ig plébános volt.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1981-ben kitüntetéses oklevéllel művészettörténész diplomát szerezett. Az egyetemi doktorátus fokozatát summa cum laude minősítéssel 1985-ben nyerte el A barokk szentképek Magyarországon című könyvével. 1984-ben keresztény ikonográfiai témájú egyetemi szakdolgozatok elismerésére jutalomdíjat alapított. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd több féléven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott előadója volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 1989 és 2012 között a keresztény ikonográfiát tanított.
A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1994-ben Henszlmann Imre-díjjal, 2006-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fraknói Vilmos-díjjal ismerte el munkásságát.
Gyermekkora óta gyűjtötte a vallásos kegytárgyakat. Festmények, szobrok, bélyegek, fotók, képeslapok, selyemképek, vallásos témájú türelemüvegek, áldások, rózsafüzérek tartoznak a gyűjteménybe. A kollekciót 2009-ben a Székesfehérvári Egyházmegyének adományozta. 2012-ben, 75. születésnapja alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tanulmánykötettel köszöntötte.