-
Gyermekneurológus kongresszus
Székesfehérváron rendezik az idén 50 éves Magyar Gyermekneurológiai Társaság 48. kongresszusát. A tanácskozás részvevői megemlékeznek az alapítókról és megosztják egymással a diagnosztikában és a terápiás módszerekben szerzett tapasztalatokat, valamint az elérhető legújabb tudományos módszereket. A kongresszus csütörtöktől szombatig tart mintegy 200 résztvevővel.
2024.04.25. -
Szakmák Utcája
A Székesfehérvári Szakképzési Centrum valamennyi intézménye bemutatkozott szerdán az idei Szakmák Utcáján. A nap során a diákok és a szülők megismerkedhettek az iskolák képzési profiljával, valamint a duális képzésben résztvevő cégek munkájával is.
2024.04.24. -
Elkészültek a tervek
Egy modern, több szaunával és gőzkabinnal felszerelt wellnes részleggel bővülne, energetikailag pedig jelentősen korszerűbb lenne a városi uszoda, ha elindulhatna annak korszerűsítése 1-2 éven belül. A felújítási terveket a Városházán mutatták be.
2024.04.25. -
Gyermekneurológus kongresszus
50 éve alakult meg a magyar gyermekneurológusokat összefogó tudományos társaság, melynek 48. konferenciáját Székesfehérváron rendezik. Az orvosok az egyik fehérvári szállodában a gyermekeket érintő betegségekről, kezelési módokról tanácskoznak.
2024.04.25.
Püspöki gyászmise lesz hétfőn Dr. Szilárdfy Zoltán művészettörténész, áldozópapért
Szilárdfy Zoltán 1937. november 6-án született Budapesten. Édesapja Szilárdfy Ernő, kunszentmártoni gyógypedagógus, édesanyja Szalai Margit, pomázi iparművész, grafikus voltak. Pomázon nevelkedett, majd a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A Székesfehérvári Egyházmegye papnövendékeként 1956–1961 között a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanult. Itt ismerkedett meg Bálint Sándor (1904–1980) néprajzkutatóval, aki nagy hatást gyakorolt későbbi tudományos munkásságára. Shvoy Lajos megyéspüspök (1927–1968) Székesfehérvárott 1961. június 21-én áldozópappá szentelte. Segédlelkészi állomáshelyei Csepel-Belváros (1961–1965), Nagytétény (1965–1967), Székesfehérvár-Felsőváros (1967–1969) és Székesfehérvár-Belváros (1969–1973) plébániák voltak. Kálozon 1973 és 1976 között adminisztrátor, majd 1993-ig plébános volt.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1981-ben kitüntetéses oklevéllel művészettörténész diplomát szerezett. Az egyetemi doktorátus fokozatát summa cum laude minősítéssel 1985-ben nyerte el A barokk szentképek Magyarországon című könyvével. 1984-ben keresztény ikonográfiai témájú egyetemi szakdolgozatok elismerésére jutalomdíjat alapított. 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd több féléven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott előadója volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 1989 és 2012 között a keresztény ikonográfiát tanított.
A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1994-ben Henszlmann Imre-díjjal, 2006-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fraknói Vilmos-díjjal ismerte el munkásságát.
Gyermekkora óta gyűjtötte a vallásos kegytárgyakat. Festmények, szobrok, bélyegek, fotók, képeslapok, selyemképek, vallásos témájú türelemüvegek, áldások, rózsafüzérek tartoznak a gyűjteménybe. A kollekciót 2009-ben a Székesfehérvári Egyházmegyének adományozta. 2012-ben, 75. születésnapja alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tanulmánykötettel köszöntötte.