„Oktass és magyarul terjeszd az Isten igéjét" - emléktábla őrzi Egyed Antal emlékét

Székesfehérvár a Fehérvári Panteon elindításával tiszteleg azok előtt a székesfehérvári születésű vagy itt alkotó elődei előtt, akik munkájukkal szolgálták a közösséget, értéket teremtettek.

Marosi Arnold, Weöres Sándor múzeumigazgatók, Gunda Béla néprajzprofesszor, Fitz Jenő régész professzor, igazgató, Pesovár Ferenc néprajzkutató emléktáblája után Kralovánszky Alán, régészprofesszor és Radetzky Jenő, ornitológus után szombaton délután felavatták Egyed Antal bonyhádi plébános, dunaföldvári apát, költő, műfordító, táj- és népkutató, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának emléktábláját.

A megjelenteket dr. Nagy Veronika, a Szent István Király Múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte kiemelve, hogy a fehérvári születésű Egyed Antalt Virág Benedek is tanította, valamint jó barátságot ápolt Vörösmarty Mihállyal. Kiemelte, hogy a műfordítóként Egyed Antalnak köszönthető Ovidius fordítás első magyar példánya a fehérvári nyomdában készült egykoron.

A köszöntőt követően Brájer Éva, alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Szólt a város egyik legrégebbi iskolájának, a Ciszterci Szent István Gimnáziumnak történetéről. Kiemelte, hogy ez az oktatási intézmény, ez a szellemi műhely minden korszakban adott nagy magyar alkotókat a hazának. Itt tanult Vörösmarty Mihály, Virág Benedek, Bella István és Klebelsberg Kuno is. „A korszakok és az arányok persze vegyesek, és a személyeket is lehet még sorolni. Ha körbenézünk, itt a téren, látható - és ha van rá fogékonyságunk - érezhető is ez a több évszázadnyi történelmi szellemiség.

Most ez az erő súlyosbodik azáltal, hogy Dr. Lukács László néprajzkutató figyelmének köszönhetően ma újabb emléktáblát avathatunk. Egyed Antal is e falak között tanult, és érlelődtek gondolatai. Innen indult el igenen izgalmas és tartalmas intellektuális életútja. Tanította Virág Benedek, találkozott és mentora lett Vörösmartynak. Milyen szépen formálódtak, és értek össze a fehérvári szálak.” Az emléktábla avatása előtt Cser-Palkovics Gergely, a Ciszterci Szent István Gimnázium diákja szavalta el Vörösmarty Mihály: Egyed Antalhoz című versét.

Egyed Antal érdeme a kezdeményezés a megismerés és a változtatás szándéka volt. Életútját Dr. Paládi-Kovács Attila, etnográfus, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja ismertette avatóbeszédében.

Az emléktáblát Brückner Ákos Előd O. Cist, a Ciszterci Szent István Gimnázium spirituális vezetője, a ciszterci templom plébánosa áldotta meg. Az ünnepség zárásaként Székesfehérvár Önkormányzata nevében Dr. Cser-Palkovics András, polgármester és Brájer Éva, alpolgármester, a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület, valamint a Szent István Király Múzeum képviselői helyeztek el koszorút. Az eseményen részt vett Róth Péter, alpolgármester és Ugrits Tamás, pasztorális püspöki helynök is.

Az emléktábla avatásával egy időben nyílt meg Egyed Antal és kortársai című kamarakiállítás a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében.

Egyed Antal (1979-1865)

A költő és műfordító római katolikus pap korának műveit, felvilágosult elméje volt. Székesfehérváron született 1779. június 13-án. A középiskolát szülőhelyén végezte. Tanítója, Virág Benedek korán felfigyelt a minden alkalomra versírásra-kész tanítványra. 1799-től bölcseletet hallgatott Pécsen, 1801-től ugyanott papnövendék. 1803-ban került első szolgálati helyére, Dunaföldvárra. 1806-13. között Bátaszéken, Závodon és Kocsolán kópián, majd plébános. Rövid ideig szentszéki jegyzőként is működött, de hivataláról hamar lemondott. 1813-ban Bonyhádra került. Az itt eltöltött tíz év jelentős hatással volt későbbi irodalmi munkásságára. A Perczel-családnál házi tanítóskodó Vörösmarty Mihály idős barátjaként először ő egyengette a költő útját, majd később Vörösmarty viszonozta ezt Egyed több munkájának kiadását segítve. Megtanul franciául, olaszul és németül. Lefordítja Horatius ódáit, Ovidius keserveit. Történeti cikkei és a megyéről készült topográphiai leírásai jelennek meg a Tudományos Gyűjteményekben. 1829-ben visszakerült Dunaföldvárra és - 1832-től apátként - ott élt több, mint harminc évig. Legtermékenyebb időszaka az 183o-as ‘4o-es évek voltak.

1833. november 15-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. Csak a nagy gonddal gyűjtött válaszok összegezése nem készült el soha. Ez lehetett volna élete fő műve, hiszen az aligha jelentős elégiák szerzőjének neve nem véletlenül merült feledésbe. Paks és Földvár leírásához lehet, hogy merített a gyűjtésből, de érthetetlen, hogy a teljes anyaggal miért nem foglalkozott soha. Pedig szép kort ért meg, 84 éves korában érte a tragikus halál, rablógyilkosság áldozata lett. 1862. augusztus 23-ról 24-re virradó éjszaka álarcos rablók törtek rá és pénz követeltek tőle. Dunaföldváron temették el. Végrendeletében 1000 - 1000 forintot hagyott a pécsi gyermek-szemináriumra, a Magyar Tudós Társaságra, a Nemzeti Színházra és a plébániájához tartozó szegény tanulókra, 100 forintot a váci siketnémák intézetére. Szép könyvgyűjteményét földváron alapítandó könyvtár létesítésére adományozta. Ebből sajnos semmi sem maradt fenn, mert a második világháborúban az itt állomásozó német alakulatok eltüzelték.