Néma koszorúzás a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján Fehérváron

Néma főhajtás mellett dr. Cser-Palkovics András polgármester és Csanády László polgármesteri főtanácsadó helyezték el az emlékezés virágait és köveit.

Április 16. a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, 80 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött el a hazai zsidóság gettókba tömörítése.

1944-ben ezen a napon a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatási és rendvédelemi szervek megkezdték az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítást követően az első tömeges zsidó deportálások május 15-én indultak el. Július elejéig a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba szállították, ahol azonnali pusztulás várt a deportáltakra.

Az emlékművön és a zsidó sírokon a kavicsok a lélek halhatatlanságát és az öröklétet szimbolizálják.

A kiűzetésre és halálra ítélt embereket Székesfehérváron is a „gettógyűjtőházakba” zárták, majd 1944. június 6-án a város peremére, a vasútállomás melletti Szabó-téglagyárba hurcolták. A téglagyárban 1944. június 10-e és 13-a között már semmilyen élelmezés nem volt, és már itt többen öngyilkosságot követtek el. Az itt összegyűjtött 2743 zsidó ember végső elszállítására június 14-én került sor. Az útra fejenként 2 kg kenyeret és 0,25 kg margarint osztottak. A hitközségi feljegyzések 2866 személy kiszállítását rögzítették. Közülük 1850 székesfehérvári lakos volt. Az üldöztetések következtében a zsidó túlélők száma Fehérvár lakosságának töredékét, mindössze 0,6 százalékát tette ki: 131-en vergődtek vissza a koncentrációs táborokból, 119-en pedig a munkaszolgálatból.

Az országban az 1941-es népszámlálás 725 ezer izraelitát mutatott ki a revíziós lépések után megnövekedett területű országban. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás következtében. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.