Ne engedjünk a monoton, száguldó hétköznapoknak - adventi gondolatok Vörös Tamástól

Azt hiszem a karácsonyt igazán gyerekkoromban éltem át utoljára. És amik megmaradtak erős hangulatok és számos emlék a Lakatos utcában, ahol mindig történt valami. Vagy felgyulladt és leégett a karácsonyfa, vagy Betyár kutya megette a Szentestére készült vacsorát, de a béke és a szeretetteli összetartás mindig jelen volt.

Ha valamit várok a karácsonyra gondolva, ezt a nosztalgikus hangulatot újra megélni. És azt hiszem ez csak akkor lehetséges, ha rájövünk, akkor öt-hat éves fejjel mire koncentráltunk, mik voltak az értékek számunkra. A gyerekeim születése után újra találkoztam ezzel az érzéssel, amikor Szentestéken a szemükbe nézhettem. A másik, ami sokat segített ebben az pedig a zene volt. Az alkotás az a terület, amikor a kreativitás határtalanságába kerülhetünk úgy, ahogy egykor gyerekkorunkban.

Ma már szabályok és rendszerek keretén belül élünk, ami persze fontos velejárója az életnek és az évszakok, az ünnepek keretet adnak az évnek. A karácsonyt mindig egy év lezárásának tartottam.

Advent pedig a lecsendesedett elme, a várakozás időszaka. Figyelmeztet, hogy még van időd átgondolni mit tettél meg, mit nem és mit lehetne jobban csinálni.

Ha ezeknek a gyakorlatban való változtatására összpontosítunk és nem engedjük, hogy a monoton száguldó hétköznapok eltereljék a figyelmünket, így karácsonyra, mikor az év újra körbeér, nincs más dolgunk, mint megkönnyebbülve hálásan hátra dőlni és azokra gondolni, akiket szerethetünk.

Vörös Tamás - jazz előadóművész