Nagycsütörtök - utolsó vacsora emlékmise, lábmosás, oltárfosztás, Rómába mentek a harangok

Ez az egyházi év egyik legmeghittebb estéje. Nagycsütörtök estéjén a hívek összegyűlnek, hogy Jézussal, Jézus társaként töltsék el, emlékezve Jézus szenvedésének kezdetére.

Az utolsó vacsora emlékmise az Eucharisztia (Oltáriszentség) és a papság megalapításának, valamint a testvéri szeretet parancsának ünnepe.

A misén a Glória hangjaira megszólaltak a harangok, az oltárcsengők és az orgona. Ettől kezdve a húsvéti vigília Glóriájáig sem harang, sem csengő, sem orgona nem szól - a néphagyomány szerint a harangok Rómába mentek.

Nagycsütörtöki utolsó vacsora emlékmise a Szent Imre templomban

„szeretetének legnagyobb jelét ekkor adta.” Három ajándékot ad az apostoloknak ezen az estén.

És e három ajándék nem csak az apostoloknak szól, hanem mindannyiunké. Nem is csak, hogy gazdagítson bennünket, hanem, hogy világos utat mutasson és erőt is adjon.” - emelte ki szentbeszédében Spányi Antal, püspök.

A homíliát követően a megyés főpásztor a miseruhát leváltva vászonkendőt kötött maga elé és megmosta Székesfehérvár plébániáinak képviselőtestületeiből érkezett tizenkét férfi lábát, ezután hitvallás nélkül mondták el a hívek könyörgését.

A szentmise végén Oltáriszentséget tabernákulumba zárták és gyertyás kísérettel őrzési helyére, a mellékoltárba vitték, majd az oltárfosztás szertartásával zárult a nagycsütörtök esti szentmise.