November 10-én, pénteken 14 órától a Fehérvári Polgárok Egyesülete tart műsoros megemlékezést a Múzeumban, melyen Dr. Varró Ágnes néprajzkutató előadásában ismerhetik meg Szent Márton alakját és szerepét a néphagyományban. Ezt követően a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola zenés előadása, majd a Felsővárosi általános iskolások ünnepi műsora után ludaskása kóstolás lesz és újborral koccintanak.
November 11-én, szombaton 18 órától a Városi Piacra várja a mulatozni vágyókat a Hagyományos Piacokért Egyesület és a Fehérvári Polgárok Egyesülete. A Márton Napi Vigadalom keretében lehet kóstolni ludaskását, illetve többféle ízletes újbort a Hegedűs Családi Pincészet jóvoltából, a zenét a Royal Duó szolgáltatja. Jegyek 1000 Ft/fő áron – csak elővételben – válthatók.
November 11-én (szombaton) 16 órától A Szabadművelődés Házában tartanak rendezvényt Szent Márton napjához kapcsolódóan. Az eseményen tánccsoportok bemutatója mellett interaktív mesés játékok lesznek Baboth Dórival, majd 17 órától kézműves foglalkozások várják az érdeklődőket. A belépés díjtalan.
Szintén szombaton, 17 órakor kézműves foglalkozásokkal kezdődik az Alba Regia Táncegyesület családi programja, ezúttal a Márton-nap jegyében. 18 órakor népi gyermekjátszó lesz, 19.30-kor pedig táncházi mulatság zárja az estét, ahol a Galiba zenekar muzsikál. Belépő: 500 Ft.
A Márton-nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. A legenda szerint Szent Márton a római császár katonájaként szolgált a franciaországi Amiens városában. Egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve pedig fordulat következett Márton életében: Isten szolgálatába állt. Jóságáról már élete során is legendák keringtek. A legismertebb történet hozzá kapcsolódóan az, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Végül 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” – tartja a szólás. A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Annak idején ez a nap még nem teljesen a püspököt eláruló libákkal volt összefüggésben, inkább azzal, hogy Szent Márton napján ünnepelték az őszi munkák végét, az urak ilyenkor kifizették cselédeiket, akik bérük mellé alaposan felhizlalt libát is kaptak, amit ízesen elkészítettek, mellé pedig az adott évi szüretből származó újbort itták.
