Már gyermekkorodban találkoztál a képregényekkel?
Igen. A '90-es években éltem meg azt a kort, amikor már tudtam olvasni, ráadásul akkor adták ki a Batman, és a Transzformer örökzöldeket. Ezeket olvasgattam, ami abban merült ki, hogy nézegettem a képeket, és az alapján próbáltam eldönteni, hogy mi történik, mert nem volt kedvem elolvasni azt a rengeteg szöveget, és dialógust, ami hozzá kapcsolódott.
A kis srác Milánt mennyire varázsolták el a képregényhősök, és mennyire tudtad beleélni magad a helyükbe?
Ez bizony sokszor megtörtént. Az öcsémmel, aki öt évvel fiatalabb nálam, mindig képregény hősöket játszottunk, farsangkor pedig képregényhősök ruháit varrattuk meg a faterral. Mi voltunk Batman és Robin, így mindennapos „hősök” tudtunk lenni. Hú, de sokszor beöltöztünk és játszottuk a „szerepünket”, ajjaj, nagyon bele tudtuk élni magunkat ezekbe a látott, olvasott, képzelt szituációkba.
A suliban mennyire néztek furcsa szemmel Kovács Milánra, a „hősre”?
Nem voltam tipikus átlaggyerek, kívülállónak számítottam. Érdekes, az X-men fordításban azt jelenti, aminek magamat is éreztem: kívülállónak. De ez még ma is előfordul velem, ha olyan körökben mozgok, ami más, mint amilyen én vagyok, hiszen vannak olyan helyzetek, ahol, amikor nehezen fogadnak el, és én is nehezen élem meg ezeket a helyzeteket. Az általános- és a középiskolát, sőt, az egyetemet is kívülről szemléltem, azt a közeget, amiről mindenki azt mondja, hogy ó, azok a boldog iskolás évek, azok voltak a legjobb évek az ember életében!
Mennyire fontos a számodra, hogy szabadnak születtél, és szabad emberként igyekszel élni az éled...?
Nagyon! Tény, eddig egy kötött munkahelyem volt, mégpedig egy nyomdában. És milyen furcsa, pont ez hozta meg számomra újra az érdeklődést a képregények iránt. Ott tanultam meg a technikáját a nyomtatásnak, ismertem meg a nyomdász grafikus munkát. Ha ez nincs, akkor meglehet, a képregény csak egy gyermekkori emlék lenne. Ez nagyon izgalmas volt a számomra, hiszen megismertem, megtanultam mindazt, ami aztán jól rá nyitotta a szememet a gyerekkori „szerelemre”. Az is tény, hogy alig vártam, hogy megszabadulhassak a munkahely kötöttségeitől...A Covid fertőzés borzalmas napjai segítettek nekem, ki kellett találnom azt, mivel szeretnék majd foglalkozni a mindennapokban, hiszen nem biztos, hogy a Covid után lesz munkahelyem. Szabadúszó lettem, és szeretem ezt az állapotot.
Írónak nevezted magad. Lusta író lehetsz, mert nem fárasztod magad 300 oldalas könyvekkel, hanem 20-30 oldal elég neked a képregényre... Vannak saját hőseid, akiktől eredeti tudsz lenni?
Képregényíró vagyok, de ez a 30 oldal teljesen más, mint az háromszáz. Mert olyan embereket kellett magam köré találnom, akik komoly előképzettséggel rendelkeznek a grafika és a rajzolás tekintetében.
Ambrus Izsákkal dolgozom a legtöbbet együtt, akiről az első pillanatban kiderült, hogy egy rugóra jár az agyunk, kitaláltuk egymás gondolatait.
A képregényt ne úgy képzelje el senki, hogy annak a 30 oldalnak a megteremtése az valóban 30 oldalnyi munka csupán. Egy oldalban mindössze néhány mondat szerepel, de annak olyannak kell lennie, hogy szinte felérjen egy kisebb történettel, és a rajznak és a szövegnek is össze kell simulnia. Nem könnyű dolog ez! Ami a dialógusokat illeti, azokat muszáj úgy megfogalmazni, hogy a szereplőknek megfelelő egyéniséget adjon, legyen neki karaktere, szövegben, rajzban. Sok képregényhős született az évek során, de nem akarok még megrendelésre sem olyan karaktereket alkotni, akik már léteztek. Ami a sajátjaimat illeti: az „Allstar, nem minden csillag ragyog” című képregényben Allstar, a hősöm olyan kis srác, aki a középiskolába érkezve nem tud megbirkózni a nagy- és kis világi problémákkal, olyanokkal, amiket elszenved a 14, 15 éves kor napjaiban.
Szabad úszni jó, képregényt készíteni szintén, de ehhez a szabad úszáshoz megfelelő „víz” is kell, amiből meglehet élni. Szóval, hogy állsz a piszkos anyagiakkal, azaz érdeklődnek a munkáid iránt?
Két éve szerencsére a felhívásomra külföldi és honi befektetők is jelentkeztek. Kitaláltam, hogy közösségi finanszírozással készüljenek a képregényeim. (http://www.indits.be/). A befektetők a pénzükért kapnak egy olyan támogatói csomagot, ami nekik megfelel, amire van pénzük. Ezt külföldön kickstarternek hívják. Az első kampány ezzel indult, és egész jelentős összeg jött be valutában, és lám, ezzel valóra vált az álmom, be tudtuk fejezni a képregényt. Ez megadta a lehetőséget arra, hogy komolyan nekilássunk a folytatásnak, ami az „élet vizét” is a kellő hőfokra állította a szabadúszáshoz...
Van olyan kép „izéd”, ahol Kovács Milán angolul beszél. Álmodozol arról, hogy egyszer te leszel a saját képregényhősöd?
Sok képregény fesztiválon jártam a világon, és mindig vörös Batman zakóban mászkáltam. Ezt annyira megjegyezték az emberek, hogy ebből valóságos brand lett, Egyszer azt vettem észre, ha ismertek, ha nem, nagyot köszöntek, hogy aha, téged már ismerünk. Ebből indult el az, hogy Ambrus Izsákkal készítünk egy képregényt, amelyben mi leszünk a „hősök”, a történetet a való és fantáziavilágból rakjuk össze.
A világod nagyrészt álomvilág valóság feltétellel. A környezeted mennyire fogad el valóságosnak?
Nem mindenki tud elfogadni, nagyon sokan eltűntek mellőlem az évek alatt. De az a közeg, amiben dolgozom, és főleg a gyerekeknek - mint legfőbb olvasó közönség -, abszolút nem vagyok furcsa, értik a nyelvezetem, mi több, ezáltal engem is.
Eddig hány művet jegyeztél, és hány példányban jelentek meg?
Általában 3-500 magyar és ugyanennyi angol nyelvű példányról beszélhetek. A Gotham nevű sorozatunkból négy már olvasható, nézhető, hat részt tervezünk ebből. Az Allstar című sztori az teljesen kész van, de a fiókban „pihen” egy 44 oldalas művünk, ami teljesen kész van, csak várjuk, hogy a közösségi finanszírozás sorába ez is beleférjen.
Kovács Milán képregényíró rajzai
Képregény életfogytig...?
Nagyon remélem, bár azért ahogy ismerem magam, nem merem ezt határozottan kijelenteni. Ugyanis azt, amit csinálok, egy idő után meg szoktam unni, de egyelőre túl sok ötlet, forgatókönyv vár a megvalósításra, így nehezen tudom elképzelni, hogy a képregények alkotását a közeljövőben abbahagyom...Ja, egy fontos dolog még: június 11-én, az Ünnepi Könyvhét keretén belül a Vörösmarty Könyvtárban képregény kiállítás, műhelybeszélgetés és képregény készítés lesz a vezetésünkkel!
