Korhű honvéd-tüzéralakulattal is találkozhattak a Belvárosban ünneplők

„A bemutatott fegyver, egy huzagolatlan csövű ágyú, amely a maga korában - tehát a szabadságharc korában illetőleg egy kicsit tovább, a sokkal pontosabb, huzagolt csövű ágyú megjelenéséig - a legkorszerűbb nehézfegyver volt.” - mutatta be a kiállított harci eszközt Káplár Béla, hagyományőrző százados.

Hagyományőrző tüzérségi bemutató a Belvárosban

A tüzérek kardja önvédelmet szolgált. Mivel a tábori ágyúk nagy értéket képviseltek, külön lovas és gyalogos őrséget kaptak, de ha arra került sor, a tüzéreknek önmagukat is meg kellett védelmezniük. - mondta el az érdeklődőknek a hagyományőrző százados. A szabadságharcot megelőző időkben nem volt jellemző, hogy magyar nemzetiségű katonák szolgáltak volna a császári tüzérségben. A császári parancsnokság meg volt győződve róla, hogy magyar emberek nem alkalmasak tüzérnek. Általános vélekedés szerint tizenöt szolgálat kell ahhoz hogy valakiből jó tüzér váljék. - hangzott el a bemutató során.

A frissen felállított Magyar Honvédségnek megközelítőleg sem volt ennyi ideje, gyalogság és a lovasság felállítását követően nagyon hiányzott a tüzérség. A sebtében kiképzett magyar fiúk olyan teljesítményt nyújtottak később, hogy a szolnoki és a váci csaták során az ellenség meg volt győződve arról, hogy a mieinket francia tüzérség is támogatja. - összegezte Káplár Béla, hagyományőrző százados, a nagykátai honvédtüzérek parancsnoka.