A megnyitón a magyar tengerhajózás hajdan aktív tisztjei is ott voltak a Szabadművelődés Házában, ahol a kiállítást Garadnai András, a Magyar Tengerészek Egyesületének elnöke ajánlotta a látogatók figyelmébe.
A Tengerészet Világnapja alkalmából nyílt kiállításon megismerheti a látogató a Székesfehérvár nevű hajót is, amely 1967-ben az iraki-arab háború alatt lezárt Szuezi-csatorna helyett Afrikát megkerülve, Gibraltáron át jutott haza Budapestre. A kiállítás megnyitóján itt volt az akkori kapitány, Süveges László is, aki elmesélte, hogy milyen kalandos útja volt a város nevét viselő hajónak hazafelé a hatnapos háború idején.
A rendeltetésének nagyon megfelelő volt a Székesfehérvár nevű hajó, ami az angyalföldi hajógyárban készült. A szárazáru szállítás volt a cél Magyarország és a Közel-Kelet között: magyar áruval indultunk útnak Budapestről, de vállaltunk fuvarokat is főként a Földközi-tenger keleti részén a Levantei-nagymedence környékén – mondta a hajó akkori kapitánya.
A Székesfehérvár korszerű volt mind sebességét, mind térfogatát illetően.
A Duna-tengerjárók személyzete, így a Székesfehérváré is 23-24 fő volt és gazdaságosan tíz csomóval közlekedett. Összesen kettő darab 400 lóerős motor hajtotta. A daru kapacitása pedig 2.5 tonnás volt.
A Székesfehérvár előtt kezdődött a Szuezi-csatorna nyolc éves blokádja.
1967-ben a Székesfehérvár szinte menetrendszerű járatot bonyolított le az észak adriai térség, a Levantei-medence és a Szuezi-csatornán keresztül Áden között. „1967 június elején délről mentünk északra a Vörös-tengeren az Adriai térség felé, amikor kitört Izrael és az arab államok közötti háború. Mire felértünk Szuezba, már teljes hadiállapot volt és pont a Székesfehérvár előtt zárták le a csatornát.” – mesélte Süveges László a hajó akkori kapitánya. (1967. június 5-től, a hatnapos háború és az 1973-as arab–izraeli háború eseményei miatt a Szuezi-csatorna 1975. június 5-éig zárva volt.) „A sors érdekessége, hogy mi már nem fértünk bele az észak felé haladó konvojba és várnunk kellett. A Székesfehérvár egyik testvérhajója, az akkor Csehszlovák lobogó alatt hajózó Lidice a konvoj része volt és bennragadt a csatornában, ahonnan soha többé nem tudott kijönni, a legénység elhagyta a hajót.”
A meleg is megviselte a legénységet
A Székesfehérvár néhány napig vesztegelt még a csatorna bejáratánál, majd visszahajózott Port Szudába, ahonnan az etiópiai Masszava (ma Eritrea) kikötőjében várta meg a hatnapos háború végét. Ez a kikötő a világ egyik legmelegebb kikötője, ahol az átlaghőmérséklet 32 fok, ami nagyon megviselte a klímaberendezés nélküli hajó legénységét.
Tankolás Kenyában és indulás hazafelé
Az Indiai-óceánon május végétől szeptember végéig tartó monszunidőszak miatt a Székesfehérvár mérete miatt nem tudott elindulni a Jóreménység foka felé, így a térségben vállalt kisebb fuvarokat. Október második felében azonban elindulhattak már Afrika megkerülésével a Gibraltári szoros irányába, hogy ismét a Földközi-tengerre érjenek. Nem jöttek persze üresen, hiszen Ádenben és Etiópiában is vettek fel árut, majd Mombasa (Kenya) kikötőjében vételeztek még üzemanyagot.
Dél Afrikában szárazdokkban tisztították a hajótestet
A trópusi vizeken a sok állás miatt a hajófenéken oly mértékben lerakódtak a csigák és moszatok, hogy a tíz csomós sebesség felére csökkent és Durbanban (Dél Afrika) szárazdokkban kellett letisztítani a hajótestet. Fokvárosban élelmiszert vételezett a hajó, majd utána Szenegálban, Dakar kikötőjében is meg kellett állni néhány napra, amikor a személyzet a motor karbantartását végezte el. Ezek után pedig Casablanca érintésével december elején érték el a Gibraltári szorost.
Végre "hazai" vizeken
Az egész út csendes és sima volt egészen Gibraltárig, ahonnan decemberben már viharos vizeken hajóztak, majd Libanon és Odessza érintésével érkeztek meg Konstancába, ahol megtörtént a személyzet cseréje a hajón. Érdekes kaland volt, de a végére megoldódott a helyzet – mesélte Süveges László.
A kiállítás egy hónapon keresztül látható a Szabadművelődés Házában.
