Kézen fogva, könnyebb lenne bevilágítani a világot - Ferenczy Nagy Bogi adventi gondolatai

Október vége. A televíziót csak háttérzajnak kapcsoltam be, mivel nem szeretek egyedül lenni itthon. A tévé hangjai általában kissé enyhítik ezt az érzetet. Egyszer csak, amíg éppen a szomszéd szobában voltam, egy reklám egyik mondata ütötte meg a fülemet: „Üzletünk boldog karácsonyi ünnepeket kíván!”. Felkaptam a fejemet, és a naptárhoz siettem. Október huszonkilenc. A dátum láttára vegyes érzések kezdtek kavarogni bennem. Először szkeptikusan álltam a dologhoz, bosszankodtam egy sort a marketingesek gondolkodásmódján. Nem szép dolog úgy tenni, mintha az ünnepek már ennyire közel lennének, hogy vásárlásra biztassuk a gyanútlan nézőket. Valóságos csapdába csalás az egész. Mégis felütötte bennem a fejét, és nem hagyott nyugodni a gondolat: mi van akkor, ha igazuk van? Tényleg ilyen vészesen közeledik a karácsony?

Tényleg eltelt egy újabb sietős, rohanós év?

Mintha velem együtt egyre jobban sietne az idő is. Ahogy évről évre egyre több a teendőm, egyre többször hagyom el futólépésben a házat, egyre többször hagyom siettemben véletlenül nyitva az ajtót, a percek is így rohannak egyre-egyre gyorsabban. Egészen mélyre jutottam gondolataimmal az elmúlásról, mikor végre feleszméltem.

Nem jó ez így.

Az életünk egyébként is hihetetlenül felgyorsult, de ha valakinek ez nem lenne elég, a média-és marketingszakemberek szívesen nyújtanak segítő kezet, és rántanak minket már októberben advent hangulatába. Az ember nem is tud igazán mit kezdeni az őszi, esős-szürke, hűvös, sietős délutánokba vegyülő karácsony-foszlányokkal, a boltokban ezerrel szóló, jól ismert Mariah Carey dallal, az Amerikából átszánkózott, ablakokban himbálózó Télapókkal, a műfenyőkkel a kirakatokban, és a tévéből nyugodtan, boldogan szóló nagymamák hangjával, amint békés karácsonyt kívánnak szeretteiknek, vadonatúj, csúcsszériás elektronikai eszközeiken keresztül.

Nehézzé vált, és egyre nehezebbé válik megőrizni a lelkesedésünket, megtalálni az ünnepben rejlő varázserőt. Talán csak rossz helyen keressük? Alighanem túl sokat foglalkozunk a külsőségekkel. A felszínen keressük a varázst, a villogó égősorok kibogozhatatlan szövevényeiben.

A karácsonyi dekoráció gyújtotta fények a szívünkben is csak addig fényesek, amíg a valóságban azok.

Azt hiszem másféle égőket kellene ilyenkor felkapcsolnunk. Egy olyan kapcsolót keresni, ami a szezon lejártával sem billen az „off” felirat irányába. Így égősorokat alkotva, kézen fogva, könnyebb lenne bevilágítani a világot.

Ferenczy Nagy Bogi